Mediterrán tempóban, otthoni melegítés után, 11 órakor indultam pénteken a Mika Tivadarba leöblíteni a hetet. A 47-es villamoson arra figyeltem fel, hogy mindenki más nelven beszél. Télikabát nélküli spanyol fiúk, egy izraeli párocska és egy német társaság vett körül. A Deákon szembejött pár angol, a Király utcában az éjjel-nappali fogászatnál arabul, hevesen győzködte egymást két férfi és a Kazinczy sarkára érve ázsiai arcú lány svédül beszélt szőke barátnőjéhez. Szeretek külföldi lenni Budapesten.
A 2009-es sziget nulladik napján volt hasonló élményem. Nulladik napon ugyanis szinte csak a hetijegyesek mennek ki. A hetijegyesek hatvan százaléka meg külföldi. Gerendai jó érzékkel rájött, hogy kétszer annyiért lehet eladni a jegyeket hollandoknak, németeknek, angoloknak.
Bánkódhatnék, hogy már nem tudom megfizetni a szigetjegyet, de azon a nulladik napon akkora buli volt, hogy már ez sem zavart. Költsék csak az ejrót nálunk. Sokan nem örülnek ennek: „Magyaroszág a magyaroké“. Jamaika meg a jamaikaiaké.
