jöttszembe

A városi forgatagból való kiszakadás után szinte bárhol nyugodtabbnak érzi magát az ember. A Balaton mellett (legalábbis rám) ez többszörösen igaz. Ezt az érzést ragadta meg a Világbüfé, amiről már májusban írtunk, pedig akkor még ki sem nyitott. Most betértünk. Éva és Laci földi paradicsoma megérdemli, hogy hosszabban is szót ejtsünk róluk.

Csopak és Füred között a bicikli út mentén, épp ahogy a szürkemarha-gulyát elhagyjuk egy tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy pár méter múlva érdemes lesz megpihenni.

A Világbüfé, nem csupán egy biciklis pihenő, de -ahogy a tábla is jelzi- kilátóhely, kemping és bringa szerviz is egyben. De mindezeken felül (és ez csak akkor derül, ki ha már betértél), egy budhista szentély, a béke szigete. A tulaj, Laci széles mosollyal, fantasztikus kedvességgel fogad mindenkit. Beigazolódik, hogy aki mosolyt ad, az mosolyt kap.

Itt mindenki eggyel lejjebb veszi a hangerejét, ahogy elhelyezkedik az egyik bungalóban. Mert hogy párnákkal telipakolt heverencsek szolgálnak asztal gyanánt, meg függőágy, a kilátó priccsen pedig nyugágy. Látni innen az egész csopaki öblöt, a napkeltét és napnyugtát.

Ha mindez nem lenne elég, akkor vegyük kezünkbe az ét- és itallapot. Házi limonádé, házi bodza friss mentával, és levendula szörp, a térség legjobb borászainak, legjobb borai. (Jásdi, Tamás, Söptei, Petrányi)

Az ételek között pedig gurulós szendvics, tekerős szendvics - friss sajtokkal, zöldséggel, némelyik pirított szalonnával. A legfantasztikusabb kulináris élmény pedig egy desszert. Almatorta házi, diós fügelekvárral és vanília fagyival.

A Világbüfé tökéletes példája annak, hogyan lehet jól kihasználni a teret. Két éve itt még csupán egy régi borospince volt a főút mentén, amit senki észre se vett. A mostani tulajdonosok, a budhista házaspár viszont észrevett a lehetőséget a bicikli útban, a kilátásban, és nem csak a vendégeknek, de maguknak is megteremtették a béke szigetét.

Megértem spry_brrs a nyár hátralévő részében történő "önkorlátozását", hiszen már Hrabal is kitért a Sörgyári capriccio-ban a mosolygós női térdekre, csak ott az esperes úr szájából kicsit fennköltebben hangzik: "A gömbölyű női térd a Szentlélek másik neve." :-)

De most inkább a barcelonai fotósorozatának utolsó állomásához kapcsolódnék egy Hegedűs Gyula utcai kirakatrolóval.

Egy optika rolóját díszíti a hölgy (igazi "business street art"), de szerintem az egész utcának becsületére válik, kéne ilyenből több a városba...

Talán kevésbé költői, talán kevésbé letisztult, mint a spanyol rokonok, "de a miénk" és ez a lényeg! :-)

Like!

Élhető, városi terek és parkok. Kvázibárki és Random Roderik elmúlt heti vendége Szohr Gábor, tájépítész volt. A szokásos jöttszembézés (Pünkösd, TIFF, Balaton, CukorBorSó, etc.) Gáborral, az Új Irány nevű építész társulás első nagy projektjéről, a Millenáris Parkról, majd a budapesti közösségi terek lehetőségeiről beszélgettünk.

Jöttszembe @ Radio Q - 2011.06.13. by jottszembe

Kivételesen, de – lehet – nem egyedülálló módon kvázibárki nyomdokaiba lépek. Mióta Csopakon vagyok, minden nap futok, ma ráadásul nem a part közelében, hanem fel a hegyre a szőlőbirtokokhoz. Így futott szembe: két szőlőbirtok, négy pincészet, két templom, egy gubancos fekete szőrmók, két hatalmas levendulás, akácillat, három cseresznyefa még lopható fekete roppanós terméssel, és futott szembe egy jelenség, ami nem fér bele a felsorolásba. Meg is kellett állnom egy percre. Temetésen is csak egyszer voltam, a nagymamámén, és épp ezért nem is nagyon tudok mit kezdeni a halállal, meg az ahhoz kapcsolódó szertartásokkal. Pláne nem egy ilyennel. Mert hogy az történt, hogy a nádas szélén, a strand legvégében egy középkorú pár állt. Először csak azt láttam, hogy szórnak valamit a vízbe. Először még bosszankodtam is, hogy miért szennyezik a vizet, de amikor közelebb értem, láttam, hogy a férfi kezében egy urna van. Fura volt és bizarr. A nő meg-megszagolta a kezét, egyébként csendben állt. Szóval halottuk hamvait szórták a Balatonba. Tovább futottam és érdekes mód nem megrázott, inkább csak elgondolkodtatott, de valamiért leginkább megmosolygtatott.

nagyra becsülöm kvazibarki hozzáállását, de ilyen melegben ez nekem melós. kedvemre való viszont a mosolyokat fagyizni vinni, majd az asztal alatt ilyeneket készíteni.

egyúttal jelzem, hogy idén nyáron ilyesmikre korlátozom a munkásságom. akár street art, akár nem.