A városi forgatagból való kiszakadás után szinte bárhol nyugodtabbnak érzi magát az ember. A Balaton mellett (legalábbis rám) ez többszörösen igaz. Ezt az érzést ragadta meg a Világbüfé, amiről már májusban írtunk, pedig akkor még ki sem nyitott. Most betértünk. Éva és Laci földi paradicsoma megérdemli, hogy hosszabban is szót ejtsünk róluk.

Csopak és Füred között a bicikli út mentén, épp ahogy a szürkemarha-gulyát elhagyjuk egy tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy pár méter múlva érdemes lesz megpihenni.

A Világbüfé, nem csupán egy biciklis pihenő, de -ahogy a tábla is jelzi- kilátóhely, kemping és bringa szerviz is egyben. De mindezeken felül (és ez csak akkor derül, ki ha már betértél), egy budhista szentély, a béke szigete. A tulaj, Laci széles mosollyal, fantasztikus kedvességgel fogad mindenkit. Beigazolódik, hogy aki mosolyt ad, az mosolyt kap.

Itt mindenki eggyel lejjebb veszi a hangerejét, ahogy elhelyezkedik az egyik bungalóban. Mert hogy párnákkal telipakolt heverencsek szolgálnak asztal gyanánt, meg függőágy, a kilátó priccsen pedig nyugágy. Látni innen az egész csopaki öblöt, a napkeltét és napnyugtát.

Ha mindez nem lenne elég, akkor vegyük kezünkbe az ét- és itallapot. Házi limonádé, házi bodza friss mentával, és levendula szörp, a térség legjobb borászainak, legjobb borai. (Jásdi, Tamás, Söptei, Petrányi)

Az ételek között pedig gurulós szendvics, tekerős szendvics - friss sajtokkal, zöldséggel, némelyik pirított szalonnával. A legfantasztikusabb kulináris élmény pedig egy desszert. Almatorta házi, diós fügelekvárral és vanília fagyival.

A Világbüfé tökéletes példája annak, hogyan lehet jól kihasználni a teret. Két éve itt még csupán egy régi borospince volt a főút mentén, amit senki észre se vett. A mostani tulajdonosok, a budhista házaspár viszont észrevett a lehetőséget a bicikli útban, a kilátásban, és nem csak a vendégeknek, de maguknak is megteremtették a béke szigetét.