jöttszembe

az év első hónapja általában nem éppen vidám, mert - az ünnepek már sehol... - viszont itt vannak a rövid és legtöbbször szürke napok, amik legalább majdnem mind hétköz... - az emberek sincsenek sehol - azaz begubóznak, már ha van hova és kivel. és mégis, nagyon klassz…

a nyár utolsó bejegyzését nem szeretném túlragozni. nekem ez ma jött szembe egy, a múlt hétvégén épen és egészségesen házasodó haveromtól, aki szintén nem fűzött mást hozzá:"legyetek hálásak!"

nem tudom, ki felelős az utcabútorok felöltöztetéséért, de ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy ebben a furcsa nyárban megóvja őket a meghűléstől.

tegnap este a blog fennállásának egyéves évfordulóját ünnepeltük, minek következtében ma két quarelinnel keltem. a reggel tagadhatatlanul garfield hétfő reggelére emlékeztetett. semmi jót nem ígért.hogy mi minden jöhet szembe atommásnaposan egy randa, esős délelőtt, mikor…

nagyra becsülöm kvazibarki hozzáállását, de ilyen melegben ez nekem melós. kedvemre való viszont a mosolyokat fagyizni vinni, majd az asztal alatt ilyeneket készíteni.egyúttal jelzem, hogy idén nyáron ilyesmikre korlátozom a munkásságom. akár street art, akár nem.