tegnap este a blog fennállásának egyéves évfordulóját ünnepeltük, minek következtében ma két quarelinnel keltem. a reggel tagadhatatlanul garfield hétfő reggelére emlékeztetett. semmi jót nem ígért.
hogy mi minden jöhet szembe atommásnaposan egy randa, esős délelőtt, mikor minden valószínűbb, mint egy véletlen mosoly:
imádom! egyszerű és értelmetlen, nem beszélve arról, hogy milyen szép. nem taszította le a trónról a bajza-andrássy sarkon látható "szeretek itt matrica lenni" feliratút, de azért...
a bajcsy és az andrássy sarkán pedig régi haverunk köszönt vissza. elsőre pont nem azt olvastam, ami oda van írva, de sebaj.
ezenkívül találkoztam egy gazdáját nagyon büszkén sétáltató háromlábú kutyával, egy helyes lánnyal, aki majdnem elesett a biciklijével, és láttam egy posztos rendőrt, aki az orrát túrta.
a sarkon egy csodaszép lány mosolyogva várt rám színes pulóverben, és ha már erre jártunk, betértünk ide, ami szerintem a város legjobb kajáldája. ugyan nem egy ónix vagy kosztesz, de jó ideje kiszámíthatóan krvjó.
azóta meg már a nap is kisütött :-)
ennek a posztnak nem lesz teteje, meg tanulsága vagy társadalmi üzenete. nem is volt cél. csak szerettem volna megköszönni mindenkinek, aki olvassa vagy írja ezt a blogot, hogy a mindennapok mosolyait van hol megosztani.
