Vannak olyan utazások, események és pillanatok, amelyekről tudjuk jól hogy egész életünkre meghatározóak lesznek. Így voltam én a lyoni úttal és annak apropójával a Bocuse d'Or versennyel. Tudtam abban a pillanatban, mikor megkaptam a lehetőséget a kiutazásra, hogy ez nem csak egy forgatás lesz, nem csak egy meló, hanem hosszú évek beteljesedése.
Én abban a szerencsében nőttem fel, hogy gyerek korom óta ismerem a fűszereket, nem csak nevükről és kotányis zacskójukról de zöldjükről is. Sőt ismerem a húsok részeit, a különböző nemzetek konyháit és még azt is hogy mihez milyen bor passzol. Ezt hozom otthonról. Ezért nekem ez a három nap valóban ünnep volt.
24 ország, több mint 100 szakács, több száz újságíró és szurkoló. Huszonhat éve tartják Lyonban a szakácsok olimpiájának tartott Bocuse d’Or versenyt. De most először lehettek ott magyarok.
Széll Tamás, aki a Michelin csillagos Onyx étterem séfje, 30 évesen kitalálta, hogy ő áttöri a falakat és kijut a legrangosabb séf versenyre. Szerintem ezen a fotón is látszik: elszánt. Végig ezt éreztem elszánt, kemény, magabiztos, céltudatos. De azért a végén ott volt a csibész mosoly is. A 10. hely ugyanis amit megszerzett/megszereztek elképesztő teljesítmény. Akkor is ha olvashattuk, hogy megremegett a kéz, hiba történt, stb. Ha nem hibázik is max 9. helyre jutott volna. De ki tudja hova jut 2 év múlva.
(a magyar csapat, balról jobbra: Hamvas Zoltán, Széll Tamás, Molnár B. Tamás, Bíró Lajos, Garai Ádám)
A piacon például összefutottam (mert a lyoni piac ilyen hely) a második helyezett dán csapat zsűritagjával, aki kóstolta Tamás fogásait. Nos ő azt mondta: Tamás hal étele benne volt az első négyben! Vagyis a világ negyedik legjobb halfogását ma egy magyar séf főzi! Így kell ezt érteni!
És hogy mi jött szembe? Több száz szakács sapka, 24 nemzet, több ezer szurkoló, egy élő legenda, az évszázad szakácsa. No és 5 féle osztriga, rántott pacal, véres hurka, tucatnyi macaron, meg egy elképesztő ibolyás desszert. No és persze Lyon. Ami lenyűgöző. Sokszínű, mozgalmas, modern és klasszikus, no és leginkább ízes. Mert itt tényleg minden a gasztronómiáról szól. Bouchonok, boulangerie-k, patisserie-k egymás után, sorjáznak, végeláthatatlan.
Íme az ibolyás:
