1996. július második szombatján rendhagyó módon ünnepelték Baja 300. születésnapját. Közel ötszáz bográcsban rotyogott a bajai halászlé a város közepén. Holnap kétezer hallé fő majd egyszerre, ugyanott. Magyarország (egyik) legjobb gasztrofesztiválján idén is renitenskedünk. Bajai helyett, Baja-California névre keresztelt levest tálalunk este 7 óra körül. Vacsorát kap, aki megtalálja a jöttszembe asztalát! A jelszó: Slow Food, Long Drink. Irány Baja.
A finnugor halászlé (2009)
Az amerikai Függetlenség Napjának alkalmából hétfői rádióműsorunkban az USA tájékán kalandoztunk. Dankó P. István (@dankopityu) és Random Roderik (@yellow_vanguard) végrehajtották a Függetlenségi Nyilatkozat mélyelemzését, Donáth Mirjam bloggerina pedig bejelentkezett New Yorkból és más dolgok mellett beszámolt a "gay marriage" New York államban nem régiben történt engedélyezésének gazdasági hatásairól. Californiára sajnos kevés idő maradt, de ott úgyis élni kell, és nem beszélni róla. A műsor zenei szerkesztésére, egy-két apró bakit leszámítva, külön büszkék vagyunk. A felhozatalban hallható Bruce Springsteen Born In The USA c. opusának egy akusztikus verziója, továbbá a Thievery Corporation új lemezéről is feltettük a címadó dalt. Igyekeztünk kiemelni, hogy habár Amerika nem rossz hely, azért nekünk a rekkenő Budapest és a magyar hiphop a menő.
Amint megtudtuk, hogy a rájátszás utolsó meccsén dől el az NHL, és így a Boston még versenyben van a Stanley-kupáért, úgy döntöttünk New York-i nyaralásunkat kiegészítjük egy bostoni kirándulással, szinte csak azért, hogy amennyiben a Boston Bruins nyerné a bajnokságot, részesei lehessünk a városi örömünnepnek. Az USA bölcsőjének tekinthető új-angliai Boston maga mindössze hatszázezres lakosú, de szinte teljesen egybenő közigazgatásilag önálló külvárosaival, például a Harvard egyetemnek is otthont adó Cambridge-dzsel, vagy a szomszédos Sommerville-lel, ahol a fiatalok éjszakai életének java zajlik. A döntő meccs napján azonban a belvárosi, azaz bostoni kocsmák is színültig megteltek, és a bejáratoknál hosszú sorok kígyóztak, hogy kivárják a bárokban szinte általános kor ellenőrzést, hiszen az Egyesült Államokban csak 21 felett legális az alkoholfogyasztás. A csapat pólóját viselők tömegében hosszas keresés után egy ír kocsmában találtunk helyet. Itt Sandra, a Bostonban élő uruguayi hokiszurkoló magyarázta hosszasan, melyik hazai játékost miért szeretjük és melyik kanadait miért nem. A kiosztott szerepeknek megfelelően alakult az akkor alig hihetőnek tűnő végeredmény is: a Boston kapott gól nélkül hozta az utolsó meccset és így a 39 év után újra megnyerte a kupát.
Ami ezután jött, nehezen önthető szavakba: a kocsmákból kitóduló tömegek a közeli stadion felé özönlöttek, és dionuszoszi hangulatban örvendeztek a városi és országos sikernek. A döntő másik csapata ugyanis a kanadai Vancouver volt, így az igen jó egészségnek örvendő USA-beli nacionalizmus újabb apropót talált magának, és az első "U-S-A, U-S-A!" felkiáltások nem várattak sokáig magukra. A 21 feletti, de 30-35 alatti ünneplők férfi tagjai az alacsony, ismeretlen funkciójú kiszolgáló épületeket mászták meg, a hölgyek pedig igyekeztek érdekessé tenni magukat a macsó közegben. A gyakori fűfelhőkben a spontán párok is hamar kialakultak, egy épp előttünk egymásnak szembejövő 2-2 fős fiú és lánycsapat ellenkező nemű tagjainak mintegy 15 és 25 másodperc kellett a gyors ismerkedés után a heves smár megkezdéséig. 
A parkolást tiltó táblák - végeredménytől függetlenül - éjjel 2-ig ütemezték az utcai buli végét, és nagyjából "igazuk is volt": a Budapesthez képest szakszerű, határozott, de korrekt rohamrendőri fellépés hamar mederbe, majd szétterelte a virgoncokat, és másnapra a város semmi nyomát sem láthatta az éjjeli bulinak.
Csak a pólók cserélődtek le egy pillanat alatt: a "döntős" helyett másnap délelőtt már a boltokban voltak a "Bajnok" feliratúak is. Tekintve, hogy itt a sport az egyik legnagyobb üzlet, nem meglepő, hogy ugyanaz a cég gyártja mindkét döntős csapat promóciós ruháit, így az előre legyártott pólók közül csak a megfelelőt kellett az üzletekbe teríteni, a maradékot pedig megsemmisíteni, vagy kis érzéssel Haitire szállítani...
De akinek igazán szembejött a Stanley-kupa, az a Bostonban élő Benjamin barátunk haverja volt, aki leugrott ebédelni a melóból, amikor is és az ottlakó cs.k. épp hazahúzta az összes eddigi győztes csapat nevét magán feltüntető hatalmas kupát...
It was a twenty-something Tom Cruise rushing in the pouring rain to the prom, my very first memory of July 4 that first flashed by the night before America’s 235th birthday.
A szakadó esőben a szalagavatóra rohanó huszonéves Tom Cruise alakja – első július 4-hez kötödő emlékem – jöttszembe Amerika 235. születésnapja előestéjén.
Then another movie flashed by me – because instead of following in many Americans' path and getting away from the City, I ended up escaping in my favorite American’s, Woody Allen's latest movie - which is nothing like the Born on the Fourth of July rather a celebration of the old continent ;) and so awesome that I hope it will "flash by" all of you and very soon.
Azután egy másik film jöttszembe, mert végül annyiban követtem csak sok a városból kimenekülő amerikai példáját, hogy KEDVENC amerikaim legújabb filmjébe vetettem magam. Nemzeti ünnep ide vagy oda a film az öreg kontinens előtt tiszteleg ;) és MOSOLYBAN UTAZIK: nektek is jöjjön szembe mielőbb!
Most importantly though I had the chance to ask two of the dearest living Americans of what July 4 meant to them besides the usual barbecues and fireworks. Mirroring America's heritage as a nation of immigrants my interviewees are Stacey from Oregon, a Marshallese-Portuguese-Polynesian from her father’s side and Irish-Cherokee-German from her mother’s side; and Isaac, an Orthodox Jew born in New York who has Hungarian and Polish blood coursing through his veins.
De a legfontosabb, hogy megkérdezhettem kettőt a legkedvesebb elő amerikaiból arról mit jelent számukra július 4-e grillezésen és tűzijátékon túl. Interjúalanyaim az oregoni Stacey, aki apai ágról marsall szigeteki-portugál-polinéz, anyai ágról ír-cserokéz-német; és New York-i orthodox zsidó barátom Isaac, aki magyar és lengyel felmenőkkel büszkélkedik.
Az egyik bevásárlóközpontban futottam bele ebbe a tisztítóba.
Rengeteg értelmezési lehetőséget ad:
1. elhajló jobboldali szavazók megtisztítása mindennemű ellenzéki sallangtól
2. Semjén Zsolt földi purgatóriuma
3. baloldali szavazók polgárosítására szolgáló egység
Várom a további megfejtéseket.
"A Jöttszembe blog köszöni a dízájnt Vincenzonak, a szájtbildungot pedig a fantasztikus Habanának! Jöjjetek szembe mindig!"
