Szerencsére nő vagyok, és szerencsére olyan újságíró, aki sokat, sőt egyre többet foglalkozik gasztronómiával. Így abban a szerencsében volt részem, hogy a Greshambe meghívtak a nőnapi, újságíró vacsorára.
Több szempontból is különleges esemény volt. Most mutatkozott be az új séf, Leonardo Di Clemente. A pugliai születésű mesterszakács pedig jött, látott, győzött. Egy kis bodza, egy kis mákvirág, sáfrány, rózsaszirom és mimóza. Elhalmozott minket virágokkal, és lássuk be, ez nálunk, a gyöngébbik nemnél, mindig hatásos.
Az ételek ötletesek, izgalmasak, könnyűek voltak. Nem csak a fűszerként használt virágokkal, de a különböző textúrákkal is kreatívan bánt Leonardo. Például előételnek kínálta a tiramisut, amely most libamájból készült.
A győztes nálam vitathatatlanul a rizottó lett. Olyannyira, hogy bátran állítom, életem legjobb rizottója volt, lekőrözve a Toscanaban, Umbriában, Venetoban vagy épp Rómában kóstoltakat. Citrusos, könnyed, zamatos. Megbolondítva egy kis pezsgő zselével, sáfránnyal és a pár évtizede még a Dunában is létező folyami rákkal.
No de íme a menü sor, és néhány fotó, amely többet mond minden szónál:
Sáfrányos rizottó folyami rákkal
Libamáj tiramisu mákvirággal
