Néhány hetes New York-i tartózkodás után is büszkén, dagadó mellel fogok blogolni Budapestről. Tizede a lakbér az ottaninak, kisebb a zaj és a légszennyezés, itt ritkábban lövöldöznek az utcán és sosincs errefelé hurrikán. Sőt nálunk még a maratont sem halasztották el idén. Azt azért nem mondom, hogy nem szeretem A várost, ami soha nem alszik. Annyi minden jött szembe, hogy csak egy részét merem leírni, mert félek, hogy unalmas leszek egy idő után.
Egyik kedvenc jöttszembém a metró. Összesen 468 állomás található az 1355 km hosszú vonalakon. Az üzemidő non-stop (0-24), az év 365 napján. Általában koszosabb, mint a budapesti földalatti vonalak és a patkányok sem ritka vendégek a City-ben a föld alatt. Valami mégis mindíg szembejön és elfelejteti a koszt és a lepukkantságot. Igaz, hogy nem egyedülálló, de valószínűleg New York a mertózenélés fővárosa. A helyi békávé (MTA) ugyanis nem kitiltja a metróállomásokon kalapozó zenészeket, hanem fellépési lehetőséget biztosít számukra. Jelenleg több mint 350 szólista és zenekar vesz részt a Music Under New York (zene New York alatt) programban, amely az ingázó városlakóknak évente több mint 7500 ingyenes koncertet jelent. Néhányat megosztok azok közül, akiket sikerült levideóznom.
Egyértelműen ők a kedvenceim. A vödrökön dobolás gondolom egy elfogadott műfaj errefelé, mert sokan űzik, de náluk jobbal nem találkoztam. Igazi kvázibárkis dolog ez, mert hát ehhez csak két bot kell meg néhány festékesvödör.
Segítsen valaki. Ki tudja, hogy milyen hangszeren játszik ez a fazon?!
Bendzsó és lábcsörgők buliba menet. Táncolni ér :)
Igazi minőségi jazz. Megérte megállni.
Ez Hendrix. Is lehetne akár...
