Szerencsére minden évben kitalálnak valamilyen új fesztivált Budapesten. És szerencsére mindig találnak hozzá új, eddig érthetetlen okokból ki nem használt teret. Idén, és ezen a hétvégén a Mikszáth tér volt a szerencsés, amelyre bevonultak a legjobb házi főzésű, kézműves sörök. A sörfőzdék és a nem csekély ivó népség volt a másik győztes. Személy szerint én is elkönyvelhetek egy nem is kicsi sikert. Ugyanis a sörcsapok és a sört inni akarók aránya koránt sem állt arányban egymással, minimum egy óra kitartó sorban állás kellett ahhoz, hogy sörhöz jussunk.

Ezen persze lehetne mérgelődni, de 1. minek?, 2. a végeredmény mindent feledtet. A fesztivál legvégében bújt meg az a sörcsap, amely a Grabanc névre hallgató remekművet rejtette. Első és utolsó sorom volt. Cserébe viszont teljesen véletlenül sikerült kifognom a fesztiválgyőztes sert!

Már a habján is látszott amúgy, hogy nagyban különbözik az általam eddig ismert söröktől.

Kemény volt, krémes és mindvégig meg is maradt.

Mindenki mást érzett benne, én egy kis juhtúrót, volt aki bodzát. A lényeg azonban egyszerűen annyi, hogy ezentúl nem nagyon akarok üveges, gyári sört inni.

ÉLJENEK A KÉZMŰVES MAGYAR SÖRÖK!