On my way to Coles - the NYU gym with a shallow pool and a great sauna - I always stop at Think Coffee, which serves fair trade products, for a cup of tea. But it wasn't until yesterday that I realized that I can order a small or a gigantic cup of camomille, the price would always be $2.36. "You pay for the tea bag," came the explanation from behind the counter, "not for the hot water." What a great idea I thought and how customer friendly. This is America mastering "Capitaly," the board game that introduced Capitalism to Hungarian children who were born into Communism. And I was impressed. Until. Until I reached the gym.
A New York University uszijába tartva, ahol egy mindenütt-leér-a-lábad-medence van, és jó kis szauna, a medence előtt mindig beugrom egy Think Coffee nevezetű, fair trade kávézóba teáért. De csak most tudtam meg, hogy akár kispohár kamilla teát kérek, akár óriásit, az ár mindig 2,36 dollár. "A teafűért fizetsz, nem a forró vízért" - magyarázta a pultos. Kiváló üzleti fogás, gondoltam, vásárlóbarát. Még mindig Amerika a legnagyobb Capitaly játékos. És el voltam ragadtatva. Amíg az usziba nem értem.
At the gym the rule is the following: you hand your NYU ID to staff and get a locker by exchange. If you give another $2, you can have a towel. Or two. If you give $1 only, you don't get anything. I can almost see Al Gore throwing his eyebrows. Who wouldn't ask for two towels if they cost the same as one? (Even if she were just as happy with one? So much for the environment, my thinking went.
Az usziban a következő a játékszabály: odanyújtom az egyetemi diákigazolványom, és kapok cserébe egy szekrényt. Ha adok még két dollárt, kapok egy törülközőt is. Vagy kettőt. Ha egy dollárt adok, nem kapok törülközőt. Egyet sem. Hát nem Al Gore az amerikai elnök, gondoltam.
I told the guy behind the counter to report this economic nonsense to gym management but something in his look made me think that I might have been wrong and that people in this part of the world A. only ask for one towel if they need one towel B. would pay $2 if they needed a towel (or two) without ever raising the question why cannot they pay $1 for one towel.
Mondtam a fiúnak a pult túloldalán, hogy szóljon a menedzsmentnek, mert ez tiszta környezetrombolás. Ki kérne két dollárért egy törülközőt, ha kettőt is kaphat? De azt hiszem volt valami a tekintetében, ami ráébresztett, hogy errefele 1. annyi törülközőt kér az ember, amennyire szüksége van. 2. sose töri a fejét, hogy miért nem kaphat egy dollárért egyet, ha egyszer két dollárt kell fizetni a törcsiért és jónapot.
Most akkor mi is jött ma szembe? Kulturális szakadék.
So, what has just flashed by me after all? A culture gap.
