Vasárnap még csak átsétáltam a Gozsdun. Nagy volt a tömeg ezért nem álltunk meg, de már akkor láttam, hogy humuszért, halváért és legfőképp flódniért vissza kell jönni. A zsidó gasztrofesztivál már akkor szembejött. A hétköznapi szabadnap aztán már ideális volt a hosszabb időzésre. Körülöttünk csupa 50-60 körüli apukám-forma férfi ember. Talán az emberes étkek, amik csak a férfiakat vonzzák, mert nő rajtam kívül egy szál se. Én viszont beálltam a csatasorba, és a nyári fesztivál győztes sólettet teszteltem.

Tökéletes ízharmónia: kisebb/nagyobb bab, gersli, velefőtt tojás és borjúszegy. Remekül csúszott hozzá a krampampuli. Ugyan már nem nagyon fért belém, de mivel a deszert-gyomor az egy külön egység, gonbdoltam mégis csak letolok még egy flódnit.

Vasárnap hosszú sor állt Ráhel flódnijáért, ezért a terv az volt, hogy mi is azt kostóljuk meg, de mire odaértünk már morzsa se maradt. No de minden valószínűség szerint ez volt a mi szerencsénk. Egy bodegával arrébb, sokkal csendesebben, kisebb marketinggel életem flódnia bújt meg. Friss roppanós és közben még olvadó tészta, lucskos mák, dió és nagy darab alma. Huhuhhhhuuuu. Most is összefut a nyál a számban.

Vasárnapig még veletek is szembejöhet!