jöttszembe

A szerző Magyar ember jött szembe címmel jó barátja, Random Roderik találkozásait közli:

(Anna és Csaba, 19 évesek)

Anna, Annának hívják, 19 éves, az ELTÉ-re jár szabadbölcsészre. Nem is igaz, vendéglátós különben kőkeményen, félig orosz. Ha nagy lesz milliomos lesz, jó ember. Van benne egy pár ital, nevet, átél minden figurát itt a Nyugati aluljáróban a Westbanhoff nevű helyről kiszűrődő zenére.

Csaba, 19 éves, ELTE jogra jár, félévkor megbukott római jogból, többször nem bukhat meg, mert kirúgják. Ha nagy lesz ügyvéd lesz. Balettozik, gondolta megmutat Annának egy rock'n'roll figurát itt a Nyugati aluljáróban a Westbanhoff nevű helyről kiszűrődő zenére.

Egy:

Két: 

Há': 

A fotókat Anna és Csaba beleegyezésével közöljük.

 

Hálátlan feladat ilyen jó post után írni, de azért fel kell venni a blog fonalát a folytatáshoz… :-) (Érdekes részlet, hogy miközben írok, fentnevezett CukorBorSó kisasszonyt hallom a tévében… minden szál összefut! :-))

Hosszabb nem leszek, és ez sem jött volna szembe kedves városunk tömegközlekedési vállalata, a bkv nélkül.

Az utazási feltételek elvileg mindenütt olvashatók, de bevallom, eddig nem nagyon foglalkoztam velük, mígnem ma találtam egy igen érdekes részletet az alábbi (első) bekezdésben.

Felsorolva ugye a megengedett csomagméretek, ill. szánkó, síléc (gondolom, télen sokan járnak fel a normafához), még a gyermekkocsi is ok,

de,

hogy ki gondolta, hogy pont az „egy köteg becsomagolt facsemetét” kell ezek mellé kiemelni, az rejtély…

Persze, hipotéziseink lehetnek a föld jövőjéért aggódó, esetleg a hétvégi telekre tavasszal sűrűn kijáró békávés szövegíróról, vagy a hobbikertész igazgatóról, aki az utolsó pillanatban még beszúratta ezt is, de szerintem messze járunk az igazságtól.

Örök rejtély marad…

Szóval, ma egy facsemetés mosoly jöttszembe. :-)

A Mechwart liget következik, szólt a villamos hangosbemondója. A 3-4 éves kisfiú csillogó szemmel az anyjához fordult, és lelkesen mondta: "Hallod anya? Lekvár liget! Juhuu! Szálljunk le anya, Lekvár liget."

Az egész villamos egy nagy közös mosoly lett. Elképzeltem rögtön, ahogy a polgármesteri hivatal előtt frissen felújított parkban, vagyis a ligetben, a fákról lekváros csuprok lógnak, a hintákról, libikókáról csöpög a barack, meggy és szilva dzsem. Lekvár liget. No, igen, ennek van értelme.

 A newsletter flashed by me today from James Laughin's publishing company. Ezra Pound advised the Harvard sophomore, Laughin to "do something useful," and so in 1936 he founded the company, which has been committed to experimental writing ever since. What grabbed my attention was Dezső Kosztolányi's Kornél Esti (yes, with accents) listed among its NEW TITLES: 

1936-ban, Ezra Pound, a modern amerikai irodalom meghatározó figurája, azt tanácsolta nevezett James Laughin harvardi egyetemistának, hogy ideje valami "értelmes dologba kezdenie." A tanács megfogant, és Laughin 1936-ban kiadót alapított, mely kísérleti műveket karolt föl. Nu, ettől a kiadótól jött ma szembe egy hírlevél, és az ÚJ CÍMEK között: Kosztolányi Esti Kornélja. (igen, helyesen ékezetekkel!).

It wasn't because I were a subscriber of this local publishing company, which among its titles has Fitzgerald's The Great Gatsby and Nabokov's short stories, that I received the newsletter. It literally  flashed by me and fixed a smile on my face only because my American friend, Matt Frassica,  forwarded it to me with a question: "What can you tell me about this author? He looks fantastic!"

He really is fantastic.

Nem mintha ennek a helyi kiadónak, mely többek közt Fitzgerald A Nagy Gatsby-jének és Nabokov novelláinak szavazott bizalmat mielőtt klasszisokká váltak volna, kliense lennék... Igazából az rajzolt ma az arcomra mosolyt, amikor amerikai barátom Matt Frassica fenti hírlevelet továbbítva a következőt írta:

"Mondasz két szót erről az íróról? Fantasztikus pasasnak tűnik!"

Tényleg az.

A szerző Magyar ember jött szembe címmel jó barátja, Random Roderik találkozásait közli:

(Ismeretlen magyar férfi, 32)

Meg sem próbál halkan beszélni, mintha mindig mindenkihez szólna. Nem nagyon izzad meg, lehet itt akármilyen meleg. Mesél, épp a csajok vannak soron, a csajai. Volt egy válogatós csaja, férjes asszony. Egy bankár luvnya, tele zsettonnal, de nem bírta vele – a stílusát, az állandó zrikát. Előbb mégis a csaj hagyta ott őt, de hamar visszajött, végül ő lépett le, vagy lehet, hogy éppen fordítva volt? Nem biztos benne. Lényeg, hogy múlt szeptemberben is egy csokor rózsa várta a motorján, pedig akkor már hetek óta másik csajjal futott. Rátarti kis picsa, otthon meg várja őt a férj, meg a gyerekek. Fintorog és tesz még néhány szem kristályt a szauna izzó kályhakövére. Felszisszen egy kis gőz, a szaunázók a szemüket dörgölik, mintha sírnának, csíp piszkosul a mentol.   

(Kriszta, 31)

Coach-nak készül, pszichológus egyébként. Life-coaching, életvezetés, vagy valami olyasmi, fejleszteni másokban és magunkban az önismeret általi akarást. A tizenkét közléssorompóról beszél, olyan dolgokról, amik meggátolják, hogy a másik ember, vele szemben, kibontakozzon. Tehát nem parancsol, nem fenyeget, nem moralizál, nem ad tanácsot sem, nem érvel, nem kritizál, nem dicsér, nem minősít, nem elemez, nem erősít meg, nem faggat, de nem is terel el. Néz rá kérdőn a másik ember, hogy akkor mégis, mi marad. A hallgatás, kedvesem, a hallgatás, szól halkan: a mindent megtartó csend.