A szerző Magyar ember jött szembe címmel jó barátja, Random Roderik találkozásait közli:
(Ismeretlen magyar férfi, 32)
Meg sem próbál halkan beszélni, mintha mindig mindenkihez szólna. Nem nagyon izzad meg, lehet itt akármilyen meleg. Mesél, épp a csajok vannak soron, a csajai. Volt egy válogatós csaja, férjes asszony. Egy bankár luvnya, tele zsettonnal, de nem bírta vele – a stílusát, az állandó zrikát. Előbb mégis a csaj hagyta ott őt, de hamar visszajött, végül ő lépett le, vagy lehet, hogy éppen fordítva volt? Nem biztos benne. Lényeg, hogy múlt szeptemberben is egy csokor rózsa várta a motorján, pedig akkor már hetek óta másik csajjal futott. Rátarti kis picsa, otthon meg várja őt a férj, meg a gyerekek. Fintorog és tesz még néhány szem kristályt a szauna izzó kályhakövére. Felszisszen egy kis gőz, a szaunázók a szemüket dörgölik, mintha sírnának, csíp piszkosul a mentol.
(Kriszta, 31)
Coach-nak készül, pszichológus egyébként. Life-coaching, életvezetés, vagy valami olyasmi, fejleszteni másokban és magunkban az önismeret általi akarást. A tizenkét közléssorompóról beszél, olyan dolgokról, amik meggátolják, hogy a másik ember, vele szemben, kibontakozzon. Tehát nem parancsol, nem fenyeget, nem moralizál, nem ad tanácsot sem, nem érvel, nem kritizál, nem dicsér, nem minősít, nem elemez, nem erősít meg, nem faggat, de nem is terel el. Néz rá kérdőn a másik ember, hogy akkor mégis, mi marad. A hallgatás, kedvesem, a hallgatás, szól halkan: a mindent megtartó csend.
