Figyelem, vendégposzt következik!
Még egy áprilisi rádióműsorban volt vendégünk Geréby Zsófi, az Urban Legend márka biciklisruha-tervezője, akivel akkor a városi divatról beszélgettünk. A műsort Zsófi közelmúltbéli jöttszembe élményével együtt tesszük közzé, amely a ruhatervezés elengedhetetlen mozzanataiba és mellékes zöngéibe enged betekintést. Ezúton is köszönjük neki a posztot!
A Népszínház utca jött szembe...
Az egyik legjobb dolog abban, hogy ruhákat kell tervezni, meg gyártani, hogy a beszerzés hosszas művelete kicsit olyan, mint amikor egy kötelező – állítólag izgalmas! – feladatot kell teljesíteni, ami valójában unalmas, csak a végén derül ki, hogy szuperizgalmas, csak teljesen más miatt, mint amiért elindultál. Így jut el az ember a legmorbidabb helyekre Pesterzsébeten, ahol a sufniból adják ki a méterárút és a kasszasufni fala a létező összes méretű női fürdőruhamellel van dekorálva, meg arra a másik helyre Újpesten, ami kamionbontó, csak ott a kék kamion mögött, na, ott van egy kis lerakat a világ legjobb nadrágvásznaival. És akkor természetesen még ott van az újpesti gyapjúszövőgyár ahol ellopták az utat, meg Budaörs, nem beszélve Rákoskertről.
Ehhez képest a Népszínház utcai kellékes igazán nem nevezhető egzotikusnak, lévén a belvárosban van és teljesen konvencionális utcáról nyíló bejárata van – na jó, a páratartalom 400% és a miheztartás és az egyszeri halandó megtévesztáse végett a kirakat olyan képet mutat mintha 1972-ben bezárt volna az üzlet, ráadásul mindig csak az unalmas dolgok kellenek onnan, a szürke cérna meg a hetvenes tű, néha egy cipzár, ami mondjuk úgyse lesz ugyanabban a színben. Ha nem a Népszínház utcában lenne a kellékes keresnék is másikat, de a tény, hogy mindez valójában egy kis utazás, valami másik, se földrajzilag, se időben meg nem határozható városba.
Így volt ma is, amikor zipzárért indultam, de ahogy átléptem a titkok kapuját a Blahán valahogy egész máshogy lett. Eleve a Blaha. Van annak egy speciális íze, ahogy a Meki saját palackozású sültkrumpliparfümje keveredik a villamosok vasporízével meg a kiömlött sörbe nyomott cigarettacsikk budapesti bukéjával. Aztán lassan elhagyom a megállókat, a tömeget, megmutatják magukat a talponállók, a mindenes kisábécék, és a második sarok után csak kapkodja a hétkerhez szokott pesti gyerek a fejét, hogy ebben az utcában minden kapható, de még annál is több.
Eleve, a pékek, lopott parfümériák és kulcsmásolók kánaánja ez, amit csak tetéz, hogy az négyzetméterre eső habszivacs-, matrac- és kárpitoskellékboltok aránya országos szinten is kimagasló, hacsaknem felülmúlhatatlan. Székel ott a légypiszkos kirakatok mögött nagyszerű kalapos és kárpitosmester, csillárkészítő, antennaszerelő, ortopéd cipész, horgászszaküzlet, masszázsbolt, Kék Villám azt hiszem távközlési mintabolt, sőt, személyes kedvenc klubom, a Szeretnék szebben járni egyesület, de Horváth néni is innen irányítja monopol helyzetben lévő kelmefestő üzemét.
Kulináris turisztikai szempontból is a leginkább multinacionális európai, najó: amerikai nagyvárosokkal vetekszik! Ott van rögtön az egykori Szolnoki Halászcsárda helyén a város egyik – legelső kínai étterme, ihatunk a vadnyugati hangulatú Texas sörözőben egy jó fröcsikét, ha már úgyis ott vagyunk, van kínai csemege, afrikai vegyesbolt, végtelen családi kifőzdék, gyros-osok, és a szendvicsezőnek álcázott sörözők tömegén áthatolva ott vár a Troya Market, aminek láttán megnyugodva hajítjuk a feledés mély kútjába a perc utcai Culinárist. Az indiai fiú a boltban ugyan három kerülettel arrébb lakik, de itt vásárol és kikéri magának, hogy neki ugyan honnan kéne tudnia, hogy hogyan kell azt a halal húst megsütni, azért van az asszony, de azért csak megszakérti, hogy melyiket veszem meg, meg a török hentes, aki jóllakásig kóstoltatja az olívabogyót és a sajtokat, és itt a legolcsóbb a gyömbér és a legízesebb a paradicsom.
Néha persze, amikor nem akad bele a betonná korrodálódott villamossínekbe a biciklikerék, feljebb tekintve észreveszem, micsoda paloták rejlenek a Wordartban készült műanyagra kasírozott cégérek felett. A rózsaszín pizsamás néni ott áll a mosoda ajtajában és minden járókelőnek koszossá nyilvánítja az öltözékét, a sufnituningolt Mercédeszből olyanvittonos szemüveget ajánl egy nyurgáranőtt tizenhatéves, bár az enyémet dícséri és megnyugtat, hogy ő csajozni is szeret, de inkább barátokat keres. Még egy szomorú pillantás a Teleki téri piac hűlt helyére, szevasz Fiumei út, és irány a Keletinél lévő anyagbolt, és juteszembe már megint nem vettem zipzárt a kellékesnél...
(Fotók: internet)
