jöttszembe

Járjuk a várost: biciklivel,
békávézva, gyalog, futva, négykézláb, kihogyan. Közben kinyitjuk a szemünket, számolunk, mosolygunk, visszamosolygunk, fotózunk, videózunk, írunk, élünk, gondolkodunk. Minden villanás egy történet. Szórakoztatjuk magunkat, turistáskodunk Bárhol.
Ötlet: http://jottszembe.freeblog.hu
Jöttszembe @RadioQ 99.5, hétfőn négytől

Goldenblog 2012

Friss topikok

Linkblog

A legvidámabb barakk savanyújózskái

2011.05.29. 19:45 CukorBorSó

Olvasom az OECD jelentést, hogy mi magyarok vagyunk, akik közül a legkevesebben elégedettek az életükkel. Megfordítva, nálunk él a legtöbb boldogtalan, elégedetlen ember az OECD 34 országa közül. Ide tartozik a térségen kívül Portugália, Olaszország, a skandinávok, izraeliek és még sorolhatnánk.

A hír kapcsán beszélgettem tudományos emberekkel épp úgy, mint a barátaimmal, és egy dologban mind egyetértettünk. A jelenség oka részben az, hogy nem vesszük kezünkbe a sorsunkat. Mindig az államtól, a LOTTÓ-tol, külföldtől, vagy a szomszédtól várjuk a megoldást. Azokat akik maguk dolgoznak meg a boldogságukért, lelki egyensúlyukért csodabogárnak tekintjük, és elérhetetlen bálványként tekintünk rájuk. A magyar elégedetlenségi indexel közel egy napon jött ki egy másik hír: "Erőss Zsolt és Gál László elérte a 8516 méter magas Lhoce csúcsát, ezzel 11-re növelték a magyarok által megmászott nyolcezres hegyek számát"

Erőss Zsolt az elmúlt két másfél évben szembenézett a halállal, saját döntéséből amputáltatta jobb lábát, majd művégtaggal meghódította a világ egyik legmagasabb pontját. Én hiszem, ha sokat beszélünk Zsoltról és a hozzá hasonló fanatikusokról (kvázibárki barátomat is ideértve, aki újabb és újabb extrém maratonokat fut), akkor változik a többségi szemlélet.

Ez a blog is épp ezért van. Azért, hogy ne félig üres, hanem félig tele legyen a pohár. Ebben segít, ha észrevesszük azokat az embereket, akik példát mutatnak. Azokat a helyeket, ahova érdemes visszatérni, amelyek megmelengetik a szívünket.

Budapesten van egy sor bosszantó dolog, de közben nap mint nap jó látni a kis szoknyás biciklistákat, az elegáns urakat, a szépülő parkokat, a kedves pincéreket és ínycsiklandó ízeket. Észrevehetnénk a rosszat is, de úgy tűnik azt túl sokan látják.

Végezetül. Tavaly forgattuk ezt a kis portrét Erőss Zsolttal. Aki ezt látja, ahhoz a 23 %-hoz fog csatlakozni, aki magyarként is elégedett az életével.

Szólj hozzá!

Címkék: boldogság szomorú zsolt oecd erőss

A bejegyzés trackback címe:

https://jottszembe.blog.hu/api/trackback/id/tr272941508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

"A Jöttszembe blog köszöni a dízájnt Vincenzonak, a szájtbildungot pedig a fantasztikus Habanának! Jöjjetek szembe mindig!"