Ezek jöttek szembe a múlt pénteki TEDxDanubia Klub színpadán az Urániában. A több szempontból is rendhagyó "magyar" klubdélután a boldogságról szólt, illetve olykor kereste hosszasan a szavakat. A rendhagyások sora a késői kezdéssel indult, ugyanis ez volt az első délután öt órakor kezdődő TEDx rendezvény a világon.
Az előadások sorát Hankiss Elemér Széchenyi-díjas szociológus, filozófus, értékkutató (és egy sor más titulus bírója) professzorprofesszor kezdte, aki rendkívüli intelligenciával rendelkezik és 80 év fölött is megnyerő (egyetemi) előadó. A túlzott teljességre való törekvés miatt a TED-es forma viszont kevésbé állt jól a tanárúrnak. Mondanivalója ettől nem kevésbé esszenciális korunkban: bármilyen életstratégiát is válasszunk magunknak a hamleti "readiness"-től, Sartre "szabadságán", Camus "lázadásán", Rilke "változtasd meg élted!"-én és további életfilozófiákon át, minden körülmények között szembe kell néznünk a szekularizálódó világban egyre nagyobb teret nyerő, legkülönfélébb szinteken jelentkező bizonytalansággal. Ha azt elfogadjuk alapvetésként, kellően bátrak vagyunk kockáztatni, új utakra lépni, és akár hibázni is, akkor van esélyünk a boldog életre. Röviden tehát: nothing is sure, risk is beautiful. Részemről meg is fogadnám a tanácsát, úgyhogy mondom is tovább a mondókám...
Az este nagy ásza, a szintén Szécheny-díjas, Flow-elméletet megalkotó Csíkszentmihályi Mihály pszichológusprofesszor fellépése volt a soron következő rendhagyás a klubrendezvényen, a prof ugyanis szokatlanul hosszú időt, 36 percet kapott előadása megtartására, amire 4-5 percet még rá is húzott. Az előadás tört magyarsággal, de magyarul, vallomásos hangnemben kezdődött. Miközben a gyerekkorra való visszaemlékezést hallhattuk, pillanatra el is gondolkodtam rajta, vajon itthon, a szocializmusban, milyen esélye lett volna a későbbi tudósnak az abszolút élmény elméletének kidolgozására.
Mesterek egymásközt (fotó: RR)
Nehéz megítélni, hogy nem "született előadónak" szabad-e katedrára, főleg színpadra lépnie. Részemről az engedékenyebbek közé tartozom, mégha egy TEDx eseményről is van szó. Próbáltam felfogni a jelentőségét, hogy egy valóban nemzetközi hírű magyar(származású) tudós szemtől-szemben osztja az észt, igaz, tört magyarsággal, majd erős akcentusú angollal, mintha folyamatosan vívódva az előadói szereppel.
A flow és a hozzá kapcsolódó kutatások több könyvet megtöltenek, érdemes néhányat elolvasni. Azoknak, akik először hallanak róla, annyit mondanék, hogy egy olyan állapotról van szó, amikor a cselekedet és figyelem összeolvad, az aggodalmak eltűnnek, az időérzék eltorzul, és maga az akciónk válik a legmagasabb öröm, elégedettség forrásává: action becomes its own reward.
A flow grafikonon is jól ábrázolható (fotó: RR)
A blokk harmadik előadásáról, a játékfejlesztősdiről most nem beszélnék bővebben, bár biztos jó üzlet.
A második blokk kerekasztalbeszélgetése egy másik olyan dolog, ami szintén nem egy bevett forma a TEDx rendezvényeken. Jelen kerekasztalbeszélgetés, ami anti-TED-essége ellenére egyébként jól is sikerülhetett volna, hiszen ott volt Barabási Albert László, illetve az újra színpadra lépő Csíkszentmihályi professzor mellett Matolcsy György aktuelle nemzetgazdasági miniszter is. A beszélgetés angolul folyt, ami legkevésbé talán Barabásinak esett nehezére, annak ellenére, hogy ő (is) magyar anyanyelvű.
Nagyon kevés konkrétum derült ki viszont abból, hogy politikusok és tudósok párbeszéde mennyiben lendítheti elő egy ország mentális fejlődését. A legbántóbb pedig az volt, hogy annak ellenére, hogy a felek készültek a beszélgetésre, itt folyamatosan elbeszéltek egymás mellett, és végül is egy kerek gondolat sem tudott megszületni. Az egyetlen említésre méltó dolog talán az volt, amikor Csíkszentmihályi arra a kérdésre válaszolt, hogy mégis mi lehet Magyarország fejlődésének a kulcsa. Ő külföldiként úgy látja, hogy habár nagyon jó kezdeményezések vannak itthon, az emberek mintha mégsem bíznának a többiekben, és sokszor azon az alapon törődnek bele hátrányosnak tekintett sorsukba, hogy hát mások is biztosan beleszarnak a világba. Jó kezdés lenne, ha ez változna.
Volt egy pillanatom (és egy zabszem a seggemben), hogy odamenjek Matolcsyhoz, megveregessem a vállát, és mintha ebben a TED-es környezetben valóban egyenlő felek lennénk, elmondjam neki röviden, hogy szerintem mennyire fontos lenne, hogy a nagyfőnök valami hasonló gondolatot felvegyen még a lózungjai közé, de komolyan. Felcsillant a szeme, azt mondta, mindenképpen mondjam el a spanjának is, hiszen biztos ismerem. Majd beszállt egy szép nagy Audiba és elhajtatott a gyönyörű pesti éjszakába. Persze, jól elmondtam a csicskásának és ide is leírom, hátha benne lesz legalább a sajtófigyelésükben.
"Miniszter úr, ööö..." (fotó: RR)
Addig is, amíg várjuk az új Facebook-pirulát, itt van Csíkszentmihályi professzor egy korábbi TED-előadása:
(Kb. ugyanez hangzott el ezalkalommal is, csak kétszer ennyi idő alatt és meztéláb-papucsban, és Budapesten!!!)