Az élet, csupasz ágak közül az ég,
reklámfeliratok magas házak tetején,
kémények gyorsan szertefoszló, fehér füstje.
Nézek ki az ablakon egy mozdulatlan gyártelepre.
Tört fények jönnek a szembe -
elmúlt hetek fel-felvillanó emlékei.
Viki fejét tartani csókolózás közben.
Dia fejét tartani csókolózás közben.
Ritával beszélgetni hajnali zárásig a 400-ban kéthetente.
A másik Ritától nagyon szép, üres, jeltelen japán noteszokat kapni,
nem írok majd beléjük egy jó darabig abszolút semmit.
Kinek az élete?
Németóra, munka, idióták.
Színesben álmodni, állatmenhelyeket látogatni,
finom anyagú, meleg pulóvereket felvenni,
hisz' tél van, kicsim, ne felejts el
minden nap legalább egy igaz embert megölelni.
Öt percig nem csinálni semmit,
négy percig nem csinálni semmit,
három percig nem csinálni semmit,
két percig nem csinálni semmit,
egy percig még nem csinálni semmit.
Vége, kezdődik megint.
Így élünk majd,
egyszer együtt is reggelizünk.
Soksávos autópályán hajtunk le délnek,
vigyázz magadra kedvesem,
kedves, kicsi élet.
