valami valóban megváltozott, és nem csak a ritmus, de a dallam is.
az elmúlt egy hétben annyi és olyan élmény jöttszembe, mint már rég nem. pénteken egy nagyon régen elejtett szálat újra felvéve eljutottam lee "scratch" perry koncertre, ami pazar volt, az öreg pedig egyenesen lenyűgöző. nem kicsit hiteles. a 70+-os mester ellentmondott a reggae zenéről szóló rosszmájú közhelyeknek, és bizonyította, hogy vannak alkalmak és helyek, ahol még a fondorlatos füstök is megférnek. ebbe a sok évbe is sok minden belefért, én mégis ezt a számot javasolám a kezdődő hidegfront ellen, amit ugyan csak producerként jegyez, de:
mintha ismerős lenne, nem?
szombaton befutott az egyik legjobb barátom thaiföldről, akinek annyira megörültünk, hogy akaratom ellenére a merlinben, egy goa-partin találtam magam az első pár kocsma után. rengeteg kedves arc jöttszembe, de a zene(?) miatt azért ebből rendszert nem csinálunk. vasárnap éjjel egy 21 kilométeres futást követően egy "montenegrói gurman" jöttszembe. hétfőn kezdődött meg igazán a nyúl age - erről ennél többet csak az ügyvédem jelenlétében árulhatok el. kedden beesett két kislány poznanból hátizsákokkal és a fővárosunktól tátott szájjal, ahogy azt kell. ők most pár napig nálam laknak, aminek komolyan örülök, és mindenkinek csak ajánlani tudom a külföldiek pesti gájdolását: sokkal több faszaság jön majd szembe. nekik például az első estéjükön stark attila kiállításmegnyitója. a képek azt hiszem egész kerek képet adnak arról, miért olyan menő budapest - ha tehetitek, ti is nézzétek meg. hogy tegnap megérkezett a kedvenc "testvérem" barcelonából, illetve hogy a lengyel lányoknak szerdára egy honfitársuk fotókiállításával szolgálhattam a tűzraktérben, amibe első látásra szerettek bele fülig - már szót sem ejtenék.
az öreggel búcsúznék, aki 75 évesen pont így köszöntötte bob marley 66-ik születésnapját az úr 2011. évében február havában budapest városában. csinos, nem?