De hát annyi minden jöttszembe… Például a sok év szünet után végre bevállalt államvizsga, amin a tanár arról érdeklődött, ezen a területen szeretnék-e elhelyezkedni, nem tudván, hogy lassan egy évtizede gyakorolom a szakmám, amelynek részeként pár napja mintegy két egész napot töltöttem a Dél-Afrikai Köztársaságban. Itt a maratoni edzés és az újságírói kapcsolatépítés keretében végrehajtott futás során sok minden, például a fokvárosi stadion jöttszembe, amely most minden bizonnyal túl sok feladatot nem kap, amíg a következő krikett vagy rögbi vb-t ott nem rendezik – az országban autókázva is bebizonyosodott, hogy ez a két sport az, amelyet a srácok az iskolakertben nyomatnak, nyilván attól is függően, hogy búr vagy angol felmenőkkel rendelkeznek-e. De a legviccesebb mégis az volt, amikor az útfelújítások előtt 300 m-rel egy fekete munkás, vagy munkásnő lelkesen, vállból lengette a veszélyre figyelmeztető piros zászlót. Ilyen alapon kiabálhatott is volna, hogy: Útfelújítás jönszembe!
A Napraforgó utcában gyönyörűséges, aprócska, színes és többségében felújított villácskák várják a tavaszt, tulajaik pedig a legszerencsésebbek, minden bizonnyal egy kivételezett kisközösség tagjainak tekintik magukat, joggal. Ha valaki tud ott eladó bármit, szóljon, a neten, vajon miért, nem leltem.
