Kicsit kitágítva a bicajos-görkoris-gyalogos spektrumát a blognak, jöjjön egy újabb sport: a stopp. Persze írok majd a bicajos élményeimről is, de a tegnapi nap olyan esett meg velem, amit azért érdemes képernyőre vetni.
Szóval, helyszín az Osztapenko (soha nem lesz találóbb neve ennek a helynek), még csak pár perce stoppolok, mikor szélső sávban SZEMBEJÖN egy gyönyörű fehér - narancssárga színű Chevrolet Camaro.
A csávó mintha azért lett volna úton, hogy felvegyen, célba is vett, lehúzódótt mögém, lehúzza az ablakot, kérdezi hova. Itt átfutott az agyamon, hogy azt válaszoljam, hogy tökmindegy, csak hadd üljek már be, de kiböktem, hogy Balcsi. Mondja, hogy Székesfehérvárig visz, de kb mire a mondata végére ért, én már bent ültem.
Emberünk mikor megvette az autót, elhatározta, hogy az első stoppost, akit meglát, azt fel is veszi.
Ezen a hétvégén tehát ez jött szembe:
.jpg)
