jöttszembe

Járjuk a várost: biciklivel,
békávézva, gyalog, futva, négykézláb, kihogyan. Közben kinyitjuk a szemünket, számolunk, mosolygunk, visszamosolygunk, fotózunk, videózunk, írunk, élünk, gondolkodunk. Minden villanás egy történet. Szórakoztatjuk magunkat, turistáskodunk Bárhol.
Ötlet: http://jottszembe.freeblog.hu
Jöttszembe @RadioQ 99.5, hétfőn négytől

Goldenblog 2012

Friss topikok

Linkblog

Mephisto/Mefisztó

2013.05.13. 08:30 CukorBorSó


Május 10-én mutatta be a Nemzeti Színház Klaus Mann Mephistóját. A regényt a napokban adta ki újra az Európa Könyvkiadó, a könyvbemutatót pedig a szombati előadás előtt a színház büféjében tartották. A beszélgetés résztvevői: Magyarósi Gizella, a kötet szerkesztője és Alföldi Róbert, az előadás rendezője. Moderátor: Lévai Balázs.

Ott voltunk, felvettük, no commentben közreadjuk.

Mephisto by Jottszembe on Mixcloud

 

Szólj hozzá!

Címkék: alföldi róbert nemzeti színház mephisto mefisztó stohl andrás alföldi klaus mann

1x1 jöttszembe

2013.04.22. 11:23 randomroderik


Április 15-i rádióműsorunkban (alább) érdekes vendégeink voltak, egyebek közt az 1x1 kezdeményezés képviseletében Dányádi Sára. Sáráék naiv-urbanista programjának lényege, hogy mindenki fogadjon örökbe egy négyeztmétert a városból, főként olyan elhanyagolt helyeken, amelyek mindenképp több tőrődést és figyelmet érdemelnének. Alább a kezdeményezés egy másik tagjának, Gadó Johannának vendégposztját közöljük azzal kapcsolatban, honnan és hogyan jött az ötlet. (A rádióműsorban hallható még Tornyánszki Éva és Dombóvári Márton a Budapest 100 rendezvénysorozattól, illetve Mezős Balázs a Amatour de Budapest kerékpáros verseny szervezője.)

xxx 

Egyszer sétálva lefelé a Gül baba türbéjétől a Margit körút felé, azon gondolkoztam, hogy vajon mért is állnak üresen a lépcsősor melletti körülbelül 1x1 méternyi területek. Hiszen ott akármi lehetne: fű, zöld, paradicsom, pad, játék, kilátó. Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy itt vagyunk a város közepén, ami a mi otthonunk, sokszor mégse otthonos a tér, amiben mozgunk. Vajon a közterek csak arra valók, hogy közlekedjünk rajta, vagy arra is, hogy megálljunk, megcsodáljuk, elmosolyodjunk és élvezzük azt, ami ott van. Tovább menve az Astoria felé ezen gondolkoztam a metrón. Milyen jó lenne, ha mindenki örökbe fogadna egy ilyen kis területet, sokkal szerethetőbb lenne ez a város. Mint kicsi kincsek, amiket meg lehetne találni, és akkor örökre az emlékezetünkbe vésődne a terület, mint ahogy néhány éve a paradicsompalánta a Lánchíd közepén, vagy a vonatkukucskáló kispad a Déli pályaudvarnál. Ennél már csak az lenne jobb, ha ezek a területek össze is érnének.

1x1 1.jpgA szervezők hasonló megoldásokra számítanak (fotó forrás: 1x1)

Innen indultunk, és itt állunk most: az ötlet megvolt, a verseny elindult, az érdeklődés nagy, de hogy lesz-e szemmel látható változás, az már rajtunk, városlakókon múlik. De igazából nem is ez a lényeg, hanem a legfőbb, hogy vegyük észre mi vesz minket körül, és ha akarjuk, hogy valami változzon, merjük mi megtenni az első lépést.  

@jottszembe a budapest 100 és az 1x1 egy kis critical mass-szel és amatour de budapesttel by Jottszembe on Mixcloud

Szólj hozzá!

Címkék: budapest urbanista 1x1 jöttszembe budapest 100 dányádi sára tornyánszki éva gadó johanna

oviparkoló

2013.04.16. 22:22 Nynfus_Co.

.

Vitathatatlanul ez volt a legjobb tavaszi momentumom az idén (köszi Dodi).

A Bástya utca sarkán jöttekszembe - na jó, inkább "mentemszembe nekik" - az óvoda bejáratánál. Standard bringaparkoló, csak a lekötözött járművek voltak kicsit... ...mások. :-)

ovi2.jpg

ovi3.jpg

Végre itt a jó idő, éljen a bringázás!

És a funky kétkerekű ovisok! :-)

.

Szólj hozzá!

szerelmesés kis történet az alföldi utcai gyermekotthonból

2013.03.20. 19:39 randomroderik


Korábbi rádióvendégünk, a CókMók-os Kovács Bori vendégposztját, alföldi utcai gyermekotthoni jöttszembéjét közöljük, amitól nagyon meghatódtunk. Íme:

Egyszer körülbelül két órát játszottam az óvodás gyerekekkel az Alföldi Utcai Befogadó Otthon kertjében. Már nagyon tavaszias volt az idő, kabát nélkül, pulcsiban mászókáztak, homokoztak a gyerekek. Érezhetőbben vidámabb hangulatban voltak, mint amikor hetekkel korábban még a szürke hideg időben betegen, bágyadtan találkoztam velük a négy fal közé bezártan. A találkozás nem csak a szabad tér, a napsütés miatt volt számomra újszerű, hanem azért is mert sok új gyerekkel találkoztam aznap.  Egyikük egy 2 év körüli, nagyon pici, gyönyörű szöszi kislány volt. Szegény nagyon meg volt illetődve, nem nagyon tudta, mit kezdjen magával az udvaron, az óvónénik körül álldogált, akik elmondták, hogy csak egy-két hete vitte be őt az anyukája az Alföldi utcába, aki külföldre utazott pénzt szerezni. Amikor a kislány leült az óvónénik melletti padra, oda ültem mellé, mert annyira édes volt, hogy ösztönösen magához vonzotta az embert. Nem csak az én szívemet hódította meg egyszeriben, ahogy megláttam, hanem kiderült, hogy már akadt egy lelkes kis udvarlója a csoportban, egy eleven 4 éves csupa barna kisfiú személyében. Ahogy odaültem a kislány mellé, a kisfiú is rögtön ott termett mellettünk, talán féltésből, talán érdeklődésből. Próbáltam megszólítani a kislányt, kérdezgetni, hogy hogy hívják, de nem válaszolt, még csak a szemével sem reagált rám. Kiderült, hogy nem beszél senkivel, sőt azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán tud-e már beszélni.

5.jpgFotó: Kocsi Olga

A szerelmetes kisfiú mindenről beszámolt a kislánnyal kapcsolatban, ő is mondta, hogy nem beszél, de aranyos, nem rég került oda, stb. Egyszer csak a fiúcska felpattant a kislány másik oldalára a padra, és azt mondta a kislánynak, hogy üljön az ölébe és már húzta is magához. Mondtam a kisfiúnak, hogy előbb kérdezzük meg a kislányt, hogy akar-e az ő ölébe ülni. Kérdeztük egyszer, kérdeztük kétszer, de továbbra is meredten nézett előre, nem tudta, mit kéne csinálnia, hogy kéne válaszolnia. Én extra óvatosan igyekeztem bánni vele, nehogy bármitől megijedjen, de szerencsére érződött rajta egy idő után, hogy örül a figyelemnek, csak teljesen el van veszve. Mikor harmadjára kérdeztük, hogy szeretne-e a kisfiú ölébe ülni, akkor picikét megvonta a vállát és mutatott némi hajlandóságot a dologra. Mondanom sem kell, hogy több se kellett a kisfiúnak, máris az ölébe vette a kislányt, és óriási mosollyal ölelte magához. Ücsörögtünk ott egymás mellett egy kicsit, a kisfiúnak be se állt a szája, én pedig megállás nélkül próbáltam kicsalni egy mosolyt, egy szót, egy hangot a kislányból és megtudni, hogy jól érzi-e ott velünk magát. Rám szinte egyáltalán nem reagált, a kisfiú viszont ügyesebbnek bizonyult, és mikor szólongatta az ölében ücsörgő pici lányt, csak elmosolyogta magát. Ekkor a kisfiú örömében gondolt egyet, és szólt neki, hogy most akkor menjenek sétálni. Óvatosan lerakta az öléből, megfogta a kezét, és együtt kéz a kézben elindultak felfedezni a világot. A szöszi baba és barna lovagjának szövetsége egy pillanatra megállította ott az udvaron az időt, meghitt, távolodó képük pedig örökre belém vésődött.

A Borival készült rádióműsorban (alább) megtudhatjuk, hogy került a fiatal magyar dizájner a gyermekotthonba, és hogyan jutott el a CókMók táska-közösség projektig.

#jottszembe kovács és bori és a cókmók by Jottszembe on Mixcloud

Szólj hozzá!

Címkék: közösség dizájn gyermekotthon cókmók Kovács Bori

Dán-magyar design kocsma

2013.03.19. 17:28 cybercili


Ha lenne felmérés arról, vajon melyik Európa leghumánusabb társadalma, hát a dánok biztosan az élen végeznének. A nagy bezzeg országok is nyögnek, sorra csúsznak el ilyen-olyan statisztikákon, szóval a vén Európa  minden jel szerint igencsak rászorulna egy alapos ráncfelvarrásra. Dániában mindeközben pedig nemhogy bűzlene valami – éppen ellenkezőleg. Egy hét random ródmúvi alapján a dán hétköznapok olyanok, mint a a Disneylanddel vetekedő billundi Legolandben egy vasárnapi matiné.

Legoország. Tényleg az. Minden rettentően a helyén van, de nem a németek kényszeredett fegyelmezettségével, hanem csak úgy, a maga bohém természetességében. Nem pöffeszkedő fogyasztói, hanem emberarcú jólétben.

Aalborg nem a világ, de még csak nem is Dánia közepe, mégis érdemes felrakni a térképre. Hangulatos egyetemi város, amolyan dán Pécs, utcácskáiban egymást érik a kisebb-nagyobb kávézók, kocsmák, létterek, simán el lehet tölteni közöttük turnézgatva egy jó hetet. És itt jön, amiért a poszt íródik, a büszkeség: az egyik legkedvesebbet magyarok hozták össze, rendezték be és működtetik.

Enten eller a hely neve (dánul annyit jelent: vagy-vagy), a magyar tulaj pszichológus felesége néhány éve jó állást kapott Aalborgban, ezért költöztek ide Szombathely környékéről. Képzőművészként nem bírta a semmittevést, összefogott néhány baráttal, felpakolták egy Ifára az anyós konyaszekrényét, kacatjait, meg ami még akadt a bőröndtől az asztallábig, és mert a feleség családja egykor zongorákat készített, egy becsben tartott hangszert is, a komplett stafírunggal pedig berendeztek egy aalaborgi teret. Az Enten ellerből kis magyar sziget lett, kávézó és galéria, ahol tényleg bárki otthon lehet egy korsó csapolt dán sör mellett.

enten02_2.jpg

Címkék: kocsma Dánia Aalborg Enten eller design kocsma Legoland

"A Jöttszembe blog köszöni a dízájnt Vincenzonak, a szájtbildungot pedig a fantasztikus Habanának! Jöjjetek szembe mindig!"