jöttszembe

Az utóbbi hetén csak a belvárosban közlekedtem, minden kellemes és kellemetlen részletével együtt jöttszembe minden nap. Sok mindennel találkozik ilyenkor az ember, talán össze se lehetne írni mindet, de egy dologgal nem, csend az nem volt soha… Szerencsére ma délután el…

Ez most nem sztori lesz, csak egy érzés. Munkanapokon reggel nem szokott túl jó kedvem lenni, nem nagyon bírom a felkelést… De ma, a hideg utcára kiérve néhány napsugár jöttszembe, ami ugyan nem nagy szó, volt már rá példa korábban is, csak ma valahogy különösen jól…

Előre szeretném leszögezni, hogy szeretem a karácsonyt, a karácsonyfával, bejglivel, halászlével, fenyőillattal együtt… Pár éve érzem magam kicsit bizonytalan erkölcsi alapokon a fakivágások miatt, amikre persze van érv pro és kontra, most nem is ebben akarok igazat…

Ma egy kicsit elnyúlt a munkanap, hazafele tartva az Erzsébet hídon ez jöttszembe: A képminőség persze nulla, mert csak a telefonom volt nálam, de amit ábrázol, az a kivilágított vár, meg a "többiek", a háttérben a nap utolsó sugaraiból táplálkozó, valószerűtlenül…

Tegnap az időjárás még nem akadályozott meg a biciklivel közlekedésben, így azzal jöttem is, mentem is a munkába/ból. Hazafele jöttszembe Doktor Krzysztof  W. a családjával, egy régi vectra, és egy lakókocsi kíséretében.   Bár talán pontosabb lenne az a…