jöttszembe

A világjáró kollégák után egy kevésbé különleges képpel jövök, helyszínünk a jó öreg budapest.Ami miatt mégis (nekem legalábbis) különleges, hogy ebből az irányból ritkán jönszembe az erzsébet híd, hacsak nem kerekezik/autózik át alatta az ember. Én ezt régóta nem…

  Nemrég jöttszembe az alábbi hungarocell "hó"ember:   Kicsit... na jó, nagyon giccses, de ha az ember félreteszi az averzióit, láthatja a hanyag eleganciával hátracsapott, már-már klasszikusnak mondható műszőrme sapkáját, a jókedvét, ami a hó…

Úgy tűnik, rég jártam a Vörösmarty téren, és ősz óta ezért nem futottam bele eddig, de ma szembejött.És megértem persze, hogy a követ védeni kell a fagytól, hótól, kosztól, és kell a fólia, de a főváros egyik legszebb, a turisták által leglátogatottabb…

Ha pár héttel ezelőtt nem írtam volna a szembe jövő napsütésről, akkor nem biztos, hogy most erről írnék, de megtörtént, így most a „jó” és a „rossz” blogunkon történő egyensúlyban tartása miatt a mai „gyönyörű” időről is kell szólnom…

 Hálátlan feladat ilyen jó post után írni, de azért fel kell venni a blog fonalát a folytatáshoz… :-) (Érdekes részlet, hogy miközben írok, fentnevezett CukorBorSó kisasszonyt hallom a tévében… minden szál összefut! :-))Hosszabb nem leszek, és ez sem jött volna…