jöttszembe

A magyar film utolsó óráiban (sic!) is akad kezdeményezés, aminek lehet örülni, amire lehet még várakozni. Sokakkal együtt a Jöttszembe stábja is nagyon várja már azt a szkeccsfilmet, amit Enyedi Ildikó tavaly végzett osztálya rendezett, és aminek főszereplője éppen (egyik) legkedvesebb városunk, Budapest. A Paris, Je T'Aime és a New York, I Love You után, idén márciusban a mozikba kerül a Nekem Budapest című hasonszőrű alkotás, ami a kortárs hazai filmes tendenciákkal ellentétben a város igazi színeit kívánja felvillantani. Kapronczai Erika, Reisz Gábor és Kárpáti György Mór filmrendezők rádióműsorunkban (a poszt alján!) több kulisszatitkot is elárultak a hamarosan érkező alkotásról. A következő napokban mindhárman vendégposztokkal is megjelennek a blogunkon, illetve a film jövő héten elkészülő trailerét is azonnal közzétesszük majd.

Jelenet a filmből. (fotó: innen)

@jottszembe Budapest-szkeccsfilm Reisz Gábor, Kapronczai Erika, Kárpáti György Mór rendezőkkel by Jottszembe on Mixcloud

Zöld a lámpa, a sárga és kék keveréke, az abszint, a zöldtea, a már nem létező papírkétszázas és az amerikai bankjegyek, a brit versenyautó, a spangli, a magyar kártya egyik színe, a smaragd, a ZP, néhány béka és még sokminden más. Én nem vagyok zöld. Ez az interjú is úgy talált meg, hogy Jenő barátomat láttam nyilatkozni a "Miért lettem zöld?" blogon. Sok pálesz után viccesen megdicsértem a szilveszteri bulin és viccelődtem, hogy kényszeres villanykapcsolgató, és hogy nem iszik palackos vizet. Mire ő másnap viccesen beajánlott a zöldeket filmező lelkes csapatnak. Két hétre rá be is jöttek hozzám a munkahelyemre és megkérdezték, hogy miért lettem zöld. Nem vagyok zöld, semmilyen színű nem vagyok. Így lettem zöld, pár percre...

Bonustrack:

Beszélgetés Román Sándorral és Szomor Györggyel táncról, zenéről és minden másról, ami még jött szembe...

2012. október 29-i műsorunkban Román Sándorral, az Experidance Produkció művészeti igazgatójával és Szomor Györggyel, a West End Színház művészeti igazgatójával beszélgettünk zenéről és táncról, valamint a közös, jövőbeli terveikről.

"Ne a járt úton haladj, hanem inkább abban az irányban indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat..." Ralph Waldo Emerson, amerikai költő tollából származó gondolattal írhatnánk le leginkább Román Sándor és Szomor György egymásra találását. A két, saját jogán vitathatatlanul etalonként definiálható művész személyében két végtelenül alázatos, közvetlen és barátságos embert ismertünk meg, akik – ha gasztronómiai hasonlattal szeretnénk definiálni őket– olyanok, mint a Williamson Earl Grey teája és La double crème de la Gruyère együtt: mindkettő más-más területről érkezett, külön is szenzációsak, de együtt még jobbak.

 A közös együttműködés első állomása a Monte Cristo grófja:

A Revans jubileumi 200-dik előadásán, az eredeti ősbemutató szereposztásból Törőcsik Mari is visszatért, mint Lúdas Matyi édesanyja.

A klasszikus zene és a kortárs tánc ötvözetéből született, a „Bartók + Puccini 2012” Miskolci Operafesztiválon Román Sándor koreográfiájával színpadra állított 3 Bartók ugyan csak azok számára nyújtott felejthetetlen élményt, akik részesei lehettek akkor és ott, de remélhetőleg, hamarosan a budapesti közönség számára is megadatik majd...

Román Sándor és Szomor György soron következő közös produkciója a "Frank Sinatra - A Hang". 

Végezetül a rádióadás:

Néhány hetes New York-i tartózkodás után is büszkén, dagadó mellel fogok blogolni Budapestről. Tizede a lakbér az ottaninak, kisebb a zaj és a légszennyezés, itt ritkábban lövöldöznek az utcán és sosincs errefelé hurrikán. Sőt  nálunk még a maratont sem halasztották el idén. Azt azért nem mondom, hogy nem szeretem A várost, ami soha nem alszik. Annyi minden jött szembe, hogy csak egy részét merem leírni, mert félek, hogy unalmas leszek egy idő után.

Egyik kedvenc jöttszembém a metró. Összesen 468 állomás található az 1355 km hosszú vonalakon. Az üzemidő non-stop (0-24), az év 365 napján. Általában koszosabb, mint a budapesti földalatti vonalak és a patkányok sem ritka vendégek a City-ben a föld alatt. Valami mégis mindíg szembejön és elfelejteti a koszt és a lepukkantságot. Igaz, hogy nem egyedülálló, de valószínűleg New York a mertózenélés fővárosa. A helyi békávé (MTA) ugyanis nem kitiltja a metróállomásokon kalapozó zenészeket, hanem fellépési lehetőséget biztosít számukra. Jelenleg több mint 350 szólista és zenekar vesz részt a Music Under New York (zene New York alatt) programban, amely az ingázó városlakóknak évente több mint 7500 ingyenes koncertet jelent. Néhányat megosztok azok közül, akiket sikerült levideóznom.

Egyértelműen ők a kedvenceim. A vödrökön dobolás gondolom egy elfogadott műfaj errefelé, mert sokan űzik, de náluk jobbal nem találkoztam. Igazi kvázibárkis dolog ez, mert hát ehhez csak két bot kell meg néhány festékesvödör.

Segítsen valaki. Ki tudja, hogy milyen hangszeren játszik ez a fazon?!

Bendzsó és lábcsörgők buliba menet. Táncolni ér :)

Igazi minőségi jazz. Megérte megállni.

Ez Hendrix. Is lehetne akár...