jöttszembe

Járjuk a várost: biciklivel,
békávézva, gyalog, futva, négykézláb, kihogyan. Közben kinyitjuk a szemünket, számolunk, mosolygunk, visszamosolygunk, fotózunk, videózunk, írunk, élünk, gondolkodunk. Minden villanás egy történet. Szórakoztatjuk magunkat, turistáskodunk Bárhol.
Ötlet: http://jottszembe.freeblog.hu
Jöttszembe @RadioQ 99.5, hétfőn négytől

Goldenblog 2012

Friss topikok

Linkblog

filmrendezőknek jött szembe: kárpáti györgy mór

2013.02.07. 06:39 randomroderik


Ahogy korábbi posztunkban beígértük, a január 17-i rádióműsorunkban vendégeskedő Enyedi Ildikó féle rendezőosztály néhány vendégposztjait közöljük. Harmadikként Kárpáti György Mórét. Gyuri volt osztálytársaival együtt az idén márciusban a mozikba kerülő Nekem Budapest c. szkeccsfilm egyik rendezője.

url-2.jpeg
(fotó: Kóródi Dániel innen)

FILMNÉZÉS
Mostanában minden este megnézek egy vagy két filmet. Tegnap Joachim Trier filmjét, az Oslo, augusztus-t néztem, és tetszik. Egyszerű, erős film, egy drogelvonóról kijövő srác egy napjának története.
Ma Laurent Cantet Időbeosztás című filmjét fogom újranézni. Egy fickóról szól, aki, miután kirúgják a munkahelyéről, azt hazudja, hogy Genfben van egy állása – öt éve láttuk az egyetemen az osztállyal, tetszett. Ezt most azért nézem meg, mert valamennyire kapcsolódik az egyik filmtervemhez, és azt remélem, hogy inspirálóan fog hatni.

FILMNEZES.jpg(fotók: KGYM)

KÁVÉZÓ
Múlt héten és ezen a héten minden kora délutántól estig a Bem Moziban vagy a Nemdebárban dolgozom a nagyjátékfilmterven. Az a jó, hogy ilyenkor még kevés vendég van ezeken a helyeken, aztán jó, amikor este 6-7 körül megérkeznek az emberek, gyakran ismerősök is.
Nagyon jó érzés, amikor haladok egy-két oldalt az átírással, eljutok egy újabb fázishoz. Ennek az évnek a fő feladata a nagyjátékfilmterv fejlesztése. Tavaszra-nyárra lesz kész a forgatókönyv.

KAVEZO.jpg
BUDAPEST SZKECCSFILM
Mindjárt teljesen elkészül a Nekem Budapest, az osztályunk szkeccsfilmje, aminek kapcsán a Jöttszembe adás vendégei voltunk. Még a hangutómunkával van egy kis dolgunk és a fényeléssel. Ez az utolsó fázis, amikor a hangsávok kitisztulnak, és még felveszünk néhány zörejt, atmoszféra-hangot a filmhez. A fényelésnél a színek karakteresebbek lesznek. Az anyag ünneplőbe öltözik!

BUDAPEST SZKECCSFILM.jpg




Szólj hozzá!

Címkék: budapest film vendégposzt kárpáti györgy mór nekem budapest budapest-szkeccsfilm

A boku, a lyon, meg a séf

2013.02.06. 21:50 CukorBorSó


Vannak olyan utazások, események és pillanatok, amelyekről tudjuk jól hogy egész életünkre meghatározóak lesznek. Így voltam én a lyoni úttal és annak apropójával a Bocuse d'Or versennyel. Tudtam abban a pillanatban, mikor megkaptam a lehetőséget a kiutazásra, hogy ez nem csak egy forgatás lesz, nem csak egy meló, hanem hosszú évek beteljesedése.

Én abban a szerencsében nőttem fel, hogy gyerek korom óta ismerem a fűszereket, nem csak nevükről és kotányis zacskójukról de zöldjükről is. Sőt ismerem a húsok részeit, a különböző nemzetek konyháit és még azt is hogy mihez milyen bor passzol. Ezt hozom otthonról. Ezért nekem ez a három nap valóban ünnep volt.

24 ország, több mint 100 szakács, több száz újságíró és szurkoló. Huszonhat éve tartják Lyonban a szakácsok olimpiájának tartott Bocuse d’Or versenyt. De most először lehettek ott magyarok.

IMG_2850.JPG

Széll Tamás, aki a Michelin csillagos Onyx étterem séfje, 30 évesen kitalálta, hogy ő áttöri a falakat és kijut a legrangosabb séf versenyre. Szerintem ezen a fotón is látszik: elszánt. Végig ezt éreztem elszánt, kemény, magabiztos, céltudatos. De azért a végén ott volt a csibész mosoly is. A 10. hely ugyanis amit megszerzett/megszereztek elképesztő teljesítmény. Akkor is ha olvashattuk, hogy megremegett a kéz, hiba történt, stb. Ha nem hibázik is max 9. helyre jutott volna. De ki tudja hova jut 2 év múlva.

819266_10200433471710489_773536242_o.jpg(a magyar csapat, balról jobbra: Hamvas Zoltán, Széll Tamás, Molnár B. Tamás, Bíró Lajos, Garai Ádám)


A piacon például összefutottam (mert a lyoni piac ilyen hely) a második helyezett dán csapat zsűritagjával, aki kóstolta Tamás fogásait. Nos ő azt mondta: Tamás hal étele benne volt az első négyben! Vagyis a világ negyedik legjobb halfogását ma egy magyar séf főzi! Így kell ezt érteni!

szelltamas.jpg

És hogy mi jött szembe? Több száz szakács sapka, 24 nemzet, több ezer szurkoló, egy élő legenda, az évszázad szakácsa. No és 5 féle osztriga, rántott pacal, véres hurka, tucatnyi macaron, meg egy elképesztő ibolyás desszert. No és persze Lyon. Ami lenyűgöző. Sokszínű, mozgalmas, modern és klasszikus, no és leginkább ízes. Mert itt tényleg minden a gasztronómiáról szól. Bouchonok, boulangerie-k, patisserie-k egymás után, sorjáznak, végeláthatatlan. 

Íme az ibolyás:

IMG_2875.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

filmrendezőknek jött szembe: reisz gábor

2013.02.05. 11:06 randomroderik


Ahogy korábbi posztunkban beígértük, a január 17-i rádióműsorunkban vendégeskedő Enyedi Ildikó féle rendezőosztály néhány vendégposztjait közöljük. Másodikként Reisz Gáborét. Gábor volt osztálytársaival együtt az idén márciusban a mozikba kerülő Nekem Budapest c. szkeccsfilm egyik rendezője.

url.jpeg
(fotó: innen)

Épp forgattuk a diploma filmet. Felpattantunk a hetes buszra a Dózsán, és igyekeztünk rákészülni egy képre, mely amúgy egyáltalán nem izgalmas és nem is túl érdekes: a főszereplő utazik a 7-es buszon. Igen ám de tele volt a 7-es fontos bulikba igyekvő fiatalokkal. Háttérben szól a mobilból a zene, egyesek énekelnek mert már felitták magukat. Szóval péntek van és csontra tele a busz. Odapréseltük magunkat egy dupla üléshez, ahol egy fiatal pár üldögélt. Láthatóan igyekeztek megbújni a sok bulizó között, és örültek, hogy egyáltalán le tudtak ülni. Mire a főszereplőnk egy mondatba elmondta, hogy mit csinálunk és leülhetnénk e a helyükre. Ők összenéztek, nem sóhajtoztak, felpattantak és a fiú azt mondta, hogy "a kultúráért mindent".

foto_a_filmbolferenczik áron by reisz gábor.png
7-es busz. Ferenczik Áron Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan c. éppen készülő diplomafilmjéből (fotó: Reisz Gábor)

Szólj hozzá!

Címkék: budapest reisz gábor nekem budapest budapest-szkeccsfilm

filmrendezőknek jött szembe: kapronczai erika

2013.02.04. 15:30 randomroderik


Ahogy korábbi posztunkban beígértük, a január 17-i rádióműsorban vendégeskedő Enyedi Ildikó féle rendezőosztály néhány vendégposztjait közöljük. Elsőként Kapronczai Erikáét. Erika volt osztálytársaival együtt az idén márciusban a mozikba kerülő Nekem Budapest c. szkeccsfilm egyik rendezője.

window.jpeg
(fotó: innen)

ZENGŐ IC, Budapest-Pécs. Oliver Sacks Antropológus a Marson című esettanulmány kötetét olvasom. Megcsörren egy telefon a közelben. Egy fiú feltűnően hangosan szól bele, majd rövid csend után értetlenkedni kezd, aztán kétségbeesik, és arról faggatja az illetőt a telefon túlsó végén, hogy vajon mekkora a baj, és lehet e javítani. A tanárral kell beszélni. De nincs itt a telefonszáma. A túloldal minden bizonnyal megígéri, hogy átküldi, mert a fiú nagyon megköszöni, és megerősíti, hogy azonnal felhívja, amint megkapja. Két üres ülés és egy folyosó van közöttünk, egyedül ülünk egy-egy kétszemélyes boxban. Kockás ing, farmer, sportcipő, szemüveg. Az ölében laptop. Kb. 25 éves. Megjön az SMS – gondolom a telefonszámmal. Közben már próbálok visszamélyedni az olvasmányomba, az autista Temple Grandin történetébe, akiben épp mélységesen magamra vélek ismerni, amikor azt meséli gyerekkorából, hogy nem igazán tudott beilleszkedni az osztályába, és hogy föl sem merült benne, hogy amiatt, mert más lenne, inkább a többieket tartotta furcsának, figyelte őket, ahogy folyton zajlott közöttük valami „gyors, finom, állandó változás”, és valahogy sohasem tudott részt venni ebben a mágikus kommunikációban. Mára már tudja, hogy ezek a különös jelenségek szociális jelzések az emberek között, amit ki tud következtetni, de még mindig nem tudja észlelni őket… „Jónapot Tanárúr!” Nem lehet nem odafigyelni, mert a fiú nagyon hangosan beszél. Ráadásul valami egészen különös darabossággal, monotonitással. Régimódian választékos kifejezéseket használ. Az derül ki, hogy nem részletezte kellő pontossággal a dolgozatában, hogy azon a bizonyos ábrán soros kötésekről van szó. De nincs tragédia, mert a fiú bár már kinyomtatta, de még nem köttette be az írásmunkát, úgyhogy javítani fogja. Mégis hosszan latolgatja, hogy a legszőrösszívűbb bíráló sem adhat erre 3-asnál rosszabb jegyet. A tanár, aki igen bőbeszédűnek bizonyul ott a túloldalon, mintha megnyugtatná efelől. Aztán még igen hosszúra nyúlik a beszélgetés. Szóba kerül az USB-s csatlakoztathatóság, a szoftveres rész programozása, ami úgy tűnik mind világosan, és hibátlanul ki van fejtve, egyedül a soros kapcsolást kéne részletezni. Egyre jobban érdekel, mit tanul a fiú, és főleg, hogy mi ez a találmány, amit feltehetően diplomamunkaként dolgozott ki. Most fennhangon kezd beszélni egy 30-as pasi is, aki közvetlenül a fiú előtt ül egy négyszemélyes boxban. Megszólítja a körülötte ülő idegeneket, és azt javasolja, hogy beszélgessenek ők is, mert szerinte ez már kibírhatatlan, hogy valakinek a magánügyeit kelljen hallgatni. Ő egyébként azért megy Pécsre – kezdeményezi máris a beszélgetést –, mert két hónapja megműtötték a fülét, és azóta hetente meg kell jelennie ellenőrzésen. (Lehet, hogy ő sokkal hangosabbnak hallotta az egészet?) A többiek megértően mosolyognak, de nem igazán veszik komolyan, hiszen a pasi végülis nem ismerkedni akar, egyszerűen csak felhúzta magát. Aztán hamarosan, kb. fél órás telefonbeszélgetést követően a fiú elköszön a tanárától. Ismét csendes, kellemesen tompa vonatzúgás tölti be a teret. Olvasni próbálom a sorokat, amiket az ölemben nyitott könyvben bámulok, de nem vagyok elégedett azzal, amit megtudtam a találmányról. Bosszankodok, hogy a 30-as pasi akciója túlságosan elvonta a figyelmem. Elkalandozok, milyen izgalmas is lehet, programozónak lenni, vagy fizikusnak, vagy mindkettőnek, és feltalálni valamit, amit aztán sok ezer és millió ember használ örömmel, és egyáltalán nem gondol arra, hogy kinek jutott ez az eszébe, és milyen is az az ember… „Miért kellett megműteni a füled?” Az imént hőzöngő pasival szemben ülő, hozzá hasonló életkorú csinos szőke nő most megszólítja. Beszélgetés kezdődik. Rövidesen be is mutatkoznak egymásnak, és néhány perccel később a nő már az életének jelentős állomásairól mesél, hogy szállodában dolgozott külföldön, de egy szerelem miatt hazajött, aztán a srác kidobta (nagyon zavar ez a megfogalmazás, ezen hosszan el is gondolkozom), ő meg itt maradt, és most irodalomtudós. Hm. Ezt már nem akarom összerakni. Mire leszálltam, már az előttem lévő négyes boxban utazó idegen lány és srác is megismerkedtek és beszélgettek egymással. Tetszett ez nekem.

Szólj hozzá!

Címkék: erika kapronczai

jöttszembe: január

2013.02.01. 16:58 spry_brrs

az év első hónapja általában nem éppen vidám, mert

- az ünnepek már sehol...

- viszont itt vannak a rövid és legtöbbször szürke napok, amik legalább majdnem mind hétköz...

- az emberek sincsenek sehol - azaz begubóznak, már ha van hova és kivel.

és mégis, nagyon klassz dolgok is szembejöhetnek januárban, hiszen

- újra elkezdtünk futni kvazibarkivel és dankopityuval. olyan vicces helyeken mint angyalföld, újpest, de szaladgáltunk a dunakeszi kertek alatt vagy éppen a hungaroringen. szép lányok pacemaker popsija és futók jönnek szembe. a kölcsönös köszönés alap, a mosoly is ritkán feláras extra.

- madarak. a rákos patak partján bóklászó, a margitszigeten gyülekező, a város felett magányosan elhúzó madarak. galambok, sirályok, szarkák, varjak és hollók.

- rengeteg remek könyv a közhelyesen hosszú éjszakákra.

- rengeteg csodaszép, hosszú sötét éjszaka... itt a részletekre nem emlékszem vagy az ügyvédem nélkül nem nyilatkozhatok.

- az a pár napfényes óra, mikor úgy tűnik lesz még tavasz...

mint például ma.

igaz, ma már február.

ez meg mert:

Szólj hozzá!

Címkék: budapest margitsziget mosoly futás madár popsi ghost dog jöttszembe

"A Jöttszembe blog köszöni a dízájnt Vincenzonak, a szájtbildungot pedig a fantasztikus Habanának! Jöjjetek szembe mindig!"

süti beállítások módosítása