jöttszembe

 
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

Hétfő este óta tudom, hogy erről írni kell. Hisz olyan jöttszembe, ami sehol a vilgon korábban. A vörös, maró szörnyről több órányi vágatlan felvételt néztem már végig. Láttam tönkrement házakat, szemüket vesztett macskákat, dolgozó áldozatkész tűzoltókat, reményt és otthont vesztett öregeket, fiatalokat, gyerekeket. És láttam rengeteg adományt, segítséget, baráti társaságot akik három bográccsal leköltöztek Kolontárra pár napra, hogy főzzenek az otthon, utca, város nélkül maradtaknak. Láttam titokban elmorzsolt férfi könnyeket, láttam családi fotókat vörös sárral összefröcskölten, félig enyészve. A marsbéli tájat, ami szembejön napok óta nem csak mi, de a világ sem felejti. Sokaknak álmaiban is ez jön szembe, és emlékeinkben is évekig kísérteni fog. A vérző sebet a Balaton felett kérdés be lehet-e valaha gyógyítani, vagy megmarad örök mementóként.

fotó: Index - Huszti István         

Reggel a HÉV-en ült szembe egy srác. Félszegen fel-fel pillantott Moleskinjéből, kicsit hunyorgott néha, majd újra füzete felé hajolt és rajzolt. A szembe lévő lány portréját karistolta, lopva, titokban.

Eszembe jutott erről, hogy rég meg akartam írni, hogy állt szembe egy férfi a tengerparton. Hátrakulcsolt kezekkel, előre-hátra dülöngélve, a tenger végtelenjét szemlélve. Hátrakulcsolt kezeit néha maga elé emelte és belepillantott egy gyöngybetűkkel írt levélbe. Olyan isteni nyugalommal olvasta, és olyan "már mindenen túl vagyok" mosoly ült az arcán, hogy percekig nem tudtam levenni róla a szemem. Szívem szerint megkérdeztem volna mi áll a levélben. De rájöttem, hogy jobb saját mesét szőni. Elhinni, hogy ebben a rohanó sms, email, chat küldő világban még létezik kézzel írott, postán feladott szerelmes levél.

Ha létezik, akkor remélem a HÉV-en ülő fiú egyszer postázza rajzát.

Balog János a Művész Mozi előtt jött szembe tegnap este, ő szólított le. Kellemes, jó megjelenésű ember, korához képest (50 év) meglehetősen fiatalos, jó kiállású, közvetlen.

Elveszítette a munkáját, és talán még mást is, elmondása szerint másfél hete részeg, legutóbb a Vodafone nevű cégnél dolgozott a szakmájában. Különben nagyon jó lakatos, már húsz évvel ezelőtt is mesternek hívták, nem dohányzik, köszöni. Mikor a velem lévő román barátom magyarul köszöntötte, János azonnal szeretett volna néhány szót megtanulni románul, hogy ő is a saját nyelvén üdvözölhesse az országunkba tévedt idegent.

Különben János jóváhagyásával írom ezeket a sorokat, azt kérte, ha esetleg szükségem lenne egy jó (!) lakatosra, keressem. Ezen a számon:

Két hete női-vázas kölcsön bringán hajtok munkába reggelente, mert ellopták a biciklimet. Nyolc év alatt ez a harmadik kétkerekűm, amit más tolt haza... Nincs mit tenni, drága feleségem kosárral tuningolt kecses bicóján járok és duplán figyelem a szembejövőket. A Meridám sajnos nem jött szembe, ez viszont igen. 

Tegnap jött szembe néhány jó ötlet és a felismerés, hogy nap-mint-nap rengeteg ötlet jön szembe, óriási a potenciál körülöttünk, úgyis mint e blog szerzőiben. Az ötlet viszont magában szart sem ér. Rengeteg ötletem van például, mi jöhetne még szembe, mire lehetne még odafigyelni, ide leírni, megosztani, kiszínezni. Viszont magával sodor a világ, úgy szop el mint a nyalókát, cukros nyál, ha marad utána, nincs idő posztolni, felköhögni sem, nem lesz az ötletből pedig így magától semmi. Tipikus JA-feeling:

"Csak ami nincs annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."

Na jó, JA egy nagy okos-szomorú fasz, legyen nekünk az ötlet inkább mag, amit ha kell sokadszor is elültetünk.

Jöjjön megint szembe nő, férfi, pár, bicajos, kocsis, épület, virág, plakát, folyó, hegy, hajó, madár, hír, mosoly, satöbbik. Jöjjünk szembe mi magunk:

  
(A kép eredetije megtekinthető Budapest, Filatorigát HÉV-megállónál, amíg át nem festik.)