jöttszembe

Hegedűs Gyulától Jászaiig 3 trikóra, ingre vetkőzött férfi, egy karján balont vivő, gyorsléptü kismama jelezte, hogy még mindig nincs itt a tél. Ennek megfelelően a 4 férfi és a 3 nő közül, kik a HÉV-en szemben ültek, 4 férfi és 3 nő szemlélte az őszi napfényben fürdő Dunát. Ma mindenki mosolygott!

Mézga Gézának érzem magam, aki csomagot kapot MZ/X-től. Egy okostelefonnal videoblogolok (HTC Desire) Ausztráliábol, mobilnettel. Köb-üki, kapcs. ford.
I have been making a documentary for almost a year now on Oli Broom, a Londoner, who cycles from England to Australia to see a cricket game (I know, “hülye angolok, angol hülyék”). Kvazibarki has just arrived to OZ to swap the beautiful daily Budapest bike route  for a 1500 km one-way trip from the Australian outback to Brisbie to cycle and film the last leg of Oli`s epic journey.

The best place to rent a bike here in Queensland is Bicycle Revolution, an organization/workshop that re-cycles old bikes and promotes cycling culture in the Brisbane region.

When I asked Jens, one of the owners to polish up a two-wheeler for me, he had just 2 comments.
1. No worries, will sort it out. G day mate
2. Australian summer is not the season to ride the desert on a pushbike
  Here is the pushie I will ride in the next 3 weeks and report on what flashed by (jottszembe) besides the one daily bus from Longreach to Brisbane.

Erich Lessing fotói jöttekszembe. Ha ma a pesti utcákat járjuk, akkor minden egy kicsit az emlkezésről szól. Ezek a fotók kelnek életre néhol.

Van Pestenek egy kis zuga -nevezetesen az Akácfa utca, Kertész utca, Paulai Ede utca majdnem háromszöge-, amely a keleti és vega konyha otthona kezd lenni Budapesten. Ebből kettő olyan, ahova nem feltétlen térne be az ember külön ajánlás nélkül. Nem a külcsinért szeretjük. Apró, szinte talponállók. Ahogy apám mondaná: ránézésre késdobálók. Semmi hivalkodás, csak autentikus konyhák.

Íme hát az ajánlás. Régóta a város egyik legjobb salátázója a Paulaiban lévő Falafeles. De nevével ellentétben nem ez a legjobb falafeles, mert az meg vitathatatlanul a Kertész utcai Humusz bár. A falafel ízes, zaftos, pont annyira fűszeres amennyire kell. A hangulat mindig kiváló. Az izraeli tulajok és alkalmazottak hangos, mediterán életet élnek a talpalatnyi bárban. Egy kedves mosoly itt bármikor szembejöhet. Kicsit csendesebb hely, egy utcával odébb a Bangla Büfé. Bevallom sok curryt korábban még nem ettem, de ezek után minden hódolatom a banglások bárány curryéé. Arra fel kell viszont készülni, hogy az egyedülálló gasztrónomiai élmény illata hazáig kisér. A curry, a sáfrány, az indiai erős fűszerek befészkelik magukat a ruhánkba.

Van egy téma, ami sajnos néha szembejön, ha az ember fut. Sokáig hezitáltam, vajon szerencsés-e széleskörben közzétenni a gondolataimat a szóban forgó dologról, végül azonban úgy döntöttem, teszek rá, hogy nő vagyok, és egy nő nem beszél ilyesmiről. A kiválasztásról lesz ugyanis szó.

Emlékszem az első meglepetésre. Amikor először támadt futás közben a szabad levegő és a mozgás hatására felgyorsult anyagcsere. Szigetkört akartam futni, és pont az otthonomtól legtávolabb eső ponton, az Árpád híd lábánál jött szembe az inger. Velem is maradt, hiába mondogattam magamban, hogy „nemkellnemkellnemkell”. Sportszerű nehezítésként kétszer is úgy tűnt, elmúlt, valójában csak erőt gyűjtött egy komolyabb támadásra. A Margit hídnál úgy döntöttem, hazafutok, belefér, meglesz. Ismeritek azt az érzést, amikor eljön az a pont, hogy a mozgás jellege miatt a futás kizárva, csak állni tudsz, de akkor meg ugye nem haladsz? Ez az érzés és hála az égnek egy kietlen park jött szembe. Mögöttem a Fehérház, előttem a Parlament, minden oldalról térfigyelő kamera, de én nem ezt láttam. Én csak egy kb. egy méter magas kőfalat vettem észre (melybe különben bele van vésve az összes magyar olimpiai bajnok neve, tényleg, minden tiszteletem az övék), és mögötte egy sűrű bokorsort. Nem hezitáltam, a fal és a bokor közé guggoltam. „Csak most ne jöjjön ismerős!” - gondoltam magamban, és tettem a dolgom. A következő napokban néha bevillant, hogy mi van, ha a youtube-on látom majd viszont ezt a kis akciómat, és mi lesz, ha ezzel teszek szert a világhírre, de mindig megnyugattam magam azzal az enyhítő körülménnyel, hogy sötét volt.

Az eset nem ismétlődött meg azóta, de a félelem, hogy bármikor bekövetkezhet, beette magát a gondolataimba. Volt olyan, hogy hirtelen irányváltoztatásra kényszerültem, és a szüleim lakásához rohantam, s ötven méterről megpillatva apukámat az erkélyen azt ordítottam, hogy „Apa, nyisd az ajtót, és ugye senki nincs a WC-n?”, illetve olykor betérek egy-egy étterembe, kávézóba futás közben, de ebből már nem csinálok gondot.

A múlt vasárnapi Coca-Cola futóversenyen a mobilwc-ben lettem figyelmes a képre, amelyet mellékeltem is. Igazán jól tudtam vele azonosulni, főleg, hogy a váltóponttól, ahonnan normál esetben pihenhettem volna, hiszen részemről vége volt a versenynek, én nyomtam egy sprintet a ToiToi-ig. Így jártam.