jöttszembe

Mostmár biztos a klímaváltozás! A parlament előtt érett füge jöttszembe.

Amióta a Bartókra kelek, félálomban nemcsak azon gondolkodom, hány percem van még vízszintesen, de azon is, hogyan lehet egy állami, komolyzenét sugárzó rádió reggeli műsorvezetőjének folyamatosan kacsintani... Nem tudom, de gyanítom, a Muzsikáló Reggel (mr3) női hallgatóinak egy része bizony Bősze Ádám rendkívűl kifinomult pajkossága okán kel rá, de ebbe most jobban ne menjünk bele. A lényeg, hogy amikor délelőtt 10-kor, a műsor végén úgy köszön el, hogy „Mindenkinek kellemes tavaszt kívánok”, az felér egy egész hétre szóló, de mindenképpen napra szóló lélekmosollyal, főleg, ha a napellenzőt hevesen lefelé hajtom a kocsiban, és a főváros felé tartva azon gondolkodom, bekapcsoljam-e a hűtést, mert a lehúzott ablak sem elég. Ha ilyenkor az elterelő sárga sávokat teljesen negligáló középkorú hölgy nem érti, miért dudálok, a reptéri taxis csakazértis megelőz jobbról és a gyorsforgalmi felújítása közben otthagyott betonizé jöttszembe, egyszercsak, minden előzmény nélkül, hogy majdnem nekimegyek a taxisnak, akkor még az is szép, hogy int, kvittek vagyunk.

Még gyermekkoromban jött szembe Évamamóka konyhafalán a kiragasztott házszabály:

Első tétel: Anyunak mindig igaza van.

Második tétel: Ha nincs igaza, életbe lép az első tétel.

És mert Szerb Antalnak is mindig igaza van egészen biztosan a Margitszigetet rovom megint hamarosan. De addig is az indiánok földjéről csatlakozom prágai és budapesti barátaimhoz: a hétvégén 18 fokot (64 F) mutattak a New York-i hőmérők. A hölgy, aki szembe ült a Washington Square parkban, napsugár takaróval szundított el Bibliával a kezében.

"Itt szoktunk gyermekek lenni, és itt szoktunk megöregedni."

(Szerb Antal)

Ez az ajándékba kapott, vagy épp elenkezőleg, ez a még ki tudja milyen természeti katasztrófát, globális felmelegedést/lehülést jelző furcsa novemberi tavasz, amit kaptunk hosszú sétákra ösztönöz. Ráadásul mi budapestiek olyan szerencsések vagyunk, hogy ki se kell mennünk a belvárosból és máris az ország egyik legszebb természetes  parkjában  sétálhatunk. A Margitsziget piknikhez, sétához, futáshoz, szerelmes csókokhoz, pajkos és gyermeki játékhoz egyaránt a legjobb helyszín. Tegnap, amikor három évszázados melegrekord dőlt meg nem csak nálunk, de prágai barátainknál is, olybá tűnt, mintha az egész város, futna, és mindenki a szigeten. Sportos város lettünk. Nekem azért szemlélődni is jutott időm. Az ősz csodái meg-megállítottak.

Második hete rovom a Várost azt remélve szembejön végre amit New Yorkban még társnál is nehezebb találni: a Megfizethető Emberi Lakhely.

Kérdeztem harlemi lakostól merre van a Hetedik Avenue (nem volt szerencsés lépés. A 110. utca felett a sugárút Adam Clayton Powell Jr., az amerikai feketék neves emberi jogi képviselője nevét viseli). Interjúztam Upper East Side-i 30-as New Yorkiakkal, akik az "évtized lakótársát" keresték kétezer dolláros lakbér fejében. Beköltözhettem volna negyediknek egy kétszobás alsó manhattani lakásba havi 1100 dollárért. Eljutottam Hobokenbe (ami NYC Szentendréje lehetne, ha nem New Jerseyhez tartozna) a Hudson folyó alatt futó HÉV-vel, hogy egy emeletes ágyat találjak a nappaliban 900 dollárért.

Valami mégiscsak szembejött szombat délután a 109. utcában, az Oroszlán Feje nevű diákkocsma felett, egy aprócska konyha lestrapált hűtőjén: Schandl Vera, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol tanszéki tanítójának a kéznyoma:



 
Az "itt lakott" listát 2000 eleje óta vezetik a lakók.
Vera a 109. utcánál adta fel.