jöttszembe

Előre bocsátom, tisztában vagyok vele, hogy a legrosszabb volt-dohányos vagyok. Utálom a füstöt, elsőként kezdek hisztizni egy kocsmában, hogy fáj a szemem, a torkom, a fejem, és undorítóan büdös is lettem. Múltkorjában épp szerkesztőségi ülést tartottunk a Mélypontban, ahonnan én szabályosan elmenekültem.

Másnap kvázibárki felhívott, hogy megkérdje, lehet-e a Parlamentben dohányozni, mert ha igen, akkor először egy 'Tiltsuk be a dohányzást a Parlamentben' Facebook-mozgalmat indít, majd ha ezen túl vagyunk, jöhet a nagyobb falat, a 'Tiltsuk be a dohányzást a vendéglátó helyeken' csoport. Jelentem, az első kérésünk mozgalom nélkül is teljesült. Legutóbbi ottjártamkor ez a tábla fogadott:

És akkor következzen néhány kulisszatitok. A képen az úgynevezett Fidesz-folyosó látszik, (a fideszes képviselők innen közelítik meg az üléstermet); eddig ezen a folyosón, plusz a végében lévő dohányzóban lehetett rágyújtani. No, mostantól csak a dohányzó maradt. Ami nagy előrelépés ahhoz képest, hogy kb. 2 évvel ezelőtt, amikor már úgy tűnt, hogy napirendre veszik a dohánytörvényt, az egyik nagy dohánygyár jött, felújította a folyosót, füstszűrős asztalokat pakolt ki, új bőrfoteleket ajándékozott a dohányzóba, új asztallal, nagy réz szivar- és hamutartókkal, és 2 db Macbookkal (amik, igaz, két hét múlva el is tűntek). No, ezek után láss csodát, hát nem lekerült a napirendről a dohánytörvény!?

Úgy tűnik gyengül a lobbierő, hátha ez azt is jelenti, hogy csatlakozunk Európa azon feléhez, ahol lehet úgy is mulatni, kocsmázni, kávézni, enni egy jót, hogy közben nem leszel büdös! Addig is kvázibárkinak szólok, indítsa el a mozgalmat!

egyensúlyozzunk kifelé! úgy fent, mint lent. nem szeretném tevékenységemet arra korlátozni, hogy kizárólag méltán híres komikusok sokak által már (el)ismert teljesítményét méltassam, azt is jócskán megkésve. valószínűleg harmatfriss megint nem leszek, de bizonyos körülmények miatt számomra az alábbi élmény egyik éjjel úgy jöttszembe a viván, mint légkalapács a fél éve  felújított pesti aszfaltnak. pont  ugyanannyi esélyem is volt. ugyanúgy törtem szürke, poros darabokra, mikor kénytelen voltam realizálni, hogy az életem eddig nem éltem, és soha semmit nem élhettem meg. ilyen mélyen legalábbis semmiképpen.  és hogy valaki ezeket a megdöbbentő emberi érzéseket lényeglátóan, egyetlen, ilyen megrendítően őszinte dalban megénekelje...

...őszintén bevallom: lenyűgözött és elbűvölt. a mosoly nem a megfelelő kifejezés. tátott szájjal, döbbenten néztem - komolyan kapaszkodnom kellett, hogy követni tudjam a sodró gondolatáradatot és képi világot, valamint a művésznő orákulumként tündöklő (újra és újra szembefutó, majd tovaillanó) asztráltestét. csodálatos jelenetek, bámulatos produkció! felkavaró, ahogy egyre mélyebbre veszhetünk csodálatos delnő érzéseibe. amíg az alábbi négy sorig eljutottunk:

"közeledek felé,
bárcsak a bőrödbe férnék,
lehet igazi a veszély,
hogyha szívem nem látja a végét"  

már fordult velem párat a világ, de itt kiejtettem a távirányítót a kezemből, és nem is olyan halkan felnyögtem. hát lehetséges, hogy ilyen igényes zenéhez a magyar  költészet legszebb hagyományait is elhalványító szöveget írjanak az úr 2011-ik évében magyarországon? hát előfordulhat, hogy ez a szemtelenül fiatal nimfa nem többkötetes bestseller-szerző, akinek a női lélekről szóló műveit úgy falják, hogy fejős éva és vass virág sírva nyugdíjba vonuljon...végre?

ez utóbbi célra inkább nyílt pályázatot szeretnék kiírni (különdíjjal, ha hajdú pétert és havas henriket is magukkal viszik), de mivel most erre sajnos nincs pénzem, egyelőre azt a kérdést szellőztetném meg, hogy ezzel mégis mi a rojtosszélű  fészkes fenét akarhattak mondani?

uwagauwaga!

a dal marianna-árok szerű mélységeiből ne próbáljatok az első kétségbeesés hevében hirtelen a felszín felé törni, mert könnyen keszonbetegség lehet a vége. barbee sajnos nem kitalált szereplő, de legalább még sosem futott szembe.

ha túlélitek, jövő hétre, ígérem, szerethetőbb témát választok.

Haile Gebrselassie, az etióp kisfiú minden reggelente futva tette meg az iskolába vezető, 10 kilométeres utat. Sokak szerint nem ő ma a maratoni táv világcsúcstartója, ha lett volna buszjárat Arsi és Addis Abeba között.   

Mostanában elég sokat futok, évek óta próbálom megdönteni fiatalkori énem 1996-os félmaratoni csúcsát – sikertelenül. Az április 17-i bécsi félmaratonon (egyben maraton is) remélem sikerülni fog, de gyakran nehéz időt találni az edzésre. Gondoltam én is kipróbálom a munkába futást,  ha már Hailének ennyire bejött. Váltóruhát és törölközőt telepítettem az irodába. Másnap reggel futva számoltam a szembejövő kocogókat a Bartók-Kolosy vonalon. Azaz kocogót, mert csak egy középkorú férfi jött. Mosolygott, köszöntünk egymásnak. Reggel 8-kor indultam otthonról. Hét kilométer és egy munkahelyi zuhanyzás után 9-kor, a heti stábértekezlet előtt újraolvasom a hírt a bécsi maraton honlapján: "Thank you Haile for running The Vienna City Marathon!" Fiatalkori énemnek üzenem: hamarosan jövök szembe... Ezt pedig annak a másik reggeli futónak küldöm:

The snow and blazing cold are here again so that once you are outdoors you compound your average New York-walking speed -- which already equaled running according to Budapest standards. Your weather threshold has been reached: you are really not into anything flashing by anymore. And yet.

Megint leesett a hó és a hőmérséklet, de úgy, hogy otthonról kilépve a New York-i sétatempót hatványozva közlekedünk, ami Budapesten már futásnak minősül. (Mi is a neve annak a sportnak, amelyben őrült gyorsan kell sétálni? Fantasztikus feneket csinál.) Farkasüvöltő hideg van, és nincs bámészkodhatnékom, mi is jön szembe. És mégis.

1. Times Square: The enormous Quicksilver screens continuously play this one scene in which naked youngsters surf in the ocean. You cannot avoid giving it a smile which soon freezes on your face.

A téli Times Square hatalmas Quicksilver kivetítőjén jön szembe a jelenet, amelyben meztelen fiatalok szörföznek az óceánban. Mosolyognál, ha nem fájna... 

2. Downtown Manhattan: An elderly woman flashes by with a baby stroller in the freezing windstorm. The passenger is a fat cat.

Alsó-Manhattan utcáján a dermesztő szélben egy idősb hölgy jön szembe babakocsival. Utasa egy kövér macska.

3. 6 Train (the line on which Travolta tries to blow up a bomb in The Taking of Pelham 1 2 3) : Finally you can look around in the warm and smile truly as this one flashes by:

A 6-os metró (az a vonal, amelyen Travolta akart robbantani a Hajsza a földalatt-ban) melegében zötyögve végre jól esik a mosoly, amit okoz, ami szembejön:  

Andrea Dezso, artist.

Ez most nem sztori lesz, csak egy érzés.

Munkanapokon reggel nem szokott túl jó kedvem lenni, nem nagyon bírom a felkelést…

De ma, a hideg utcára kiérve néhány napsugár jöttszembe, ami ugyan nem nagy szó, volt már rá példa korábban is, csak ma valahogy különösen jól esett.  

A fotó persze nem túl jó, mert a telefonommal csináltam, de remélem, mindenkinek megvan, hogy mit akar ábrázolni.

Persze aztán már vakított, a Dunán, az Erzsébet hídon átmenve meg úgy csillogott vissza a vízről, hogy a „napra lehetett nézni, de” oda nem…

De azért jó volt nagyon!  

A mottónk szerint „minden villanás egy történet”…

Itt nagy történet nem volt, inkább csak villanás, de azért tényleg jó, hogy néha ilyenkor is jön szembe reggelente egy-két napsugár.

Remélem, más is tud örülni nekik!