jöttszembe

Szóval, a nagyon jó ötletek, a nagyon szép gondolatok. Olyan elképzelések, amik mellett nem megyünk el annélkül... Annélkül, hogy azt mondanánk, hogy igen. Annélkül, hogy az a köteg sovány izom a nyakban el ne ernyedne, és meg ne feszülne megint. Elernyed, megfeszül megint, bólogatunk, igen. Ilyen ötletekről, ilyen gondolatokról, ilyen elképzelésekről lesz szó. 

Az egész valamikor a 80-as években kezdődött a napos Kaliforniában, ott, ahonnan a gugli is származik, csak egy kicsit azelőttről. Hogy van néhány tudományos, vagy akár hétköznapinak tűnő gondolat, ami éppen merőben új, vagy éppen már régóta várja a könyvespolcokon, a nagymamánk szája szélén, hogy megváltoztassa a világot, esetleg kaliforniaibb kékre fesse más helyeken is az eget. Vannak ilyen gondolatok, nap mint nap jöhetnek szembe, na.    

Technológia, szórakoztatás, és design, úgy is mint Technology -- Entertainment -- Design, azaz TED. Eredetileg ezekre a témákra fókuszált az a pár tizenegynéhány perces (maximum 18!) előadás, amit csillogó szemű, extrovertált kaliforniai tudósok és fantaszták felvilágosult csapata kezdett a naptej- és szappanoperafüggő közönség arcába fröcskölni. Kajálták, ragadt, mint valami kór kezdett elterjedni az egész világon. Tavaly már hazánk fiai is megmutatták, hogy itthon is lehet fontos dolgokról beszélni érdekfeszítően, szórakoztatóan játékosan, tehát igazán komolyan.

Pénteken a sokadik TEDx rendezvény, a TEDxDanubia hív a budapesti Uránia Filmszínház színpadára érdekes, érdemes, és az eddigi tapasztalatok alapján inspiratív előadókat az agykutatótól az etológuson és a food urbanistán át a spirituális diplomatáig, hogy közérthetően, artikulálva, és optimális terjedelemben beszéljenek arról, ami igazán fontos. Nekik, nekünk, nektek.

Sajnos, illetve, szerencsére, a 25-i konferenciára minden jegy elkelt, de a zzzinternet jóvoltából élőben is megtekithetőek lesznek az előadások a TEDxDanubia honlapján, facebook oldalán, és twitterén.

Az eseményen a Jöttszembe tudósítója is jelen lesz, és ezerrel közvetít, vonja majd le karcos következtetéseit a mi twitterünkön azoknak, akik forrón szeretik, épp nincs jobb dolguk, vagy mert a legnagyobb munka közepette is megérdemelnek egy kis szellemi frissességet.

Bemelegítésként álljon itt ez a rövid videó arról, hogy mi a mozgalom "movement" (például a Jöttszembe vagy a TED!) titka. Mindössze 3 perc. Nézzétek, aztán gyertek szembe, jöjjetek! Menjetek, terjesszétek az igét!

Berlinben minden up to date. Még a múzeumaik is. Volt régen egy posta múzeumuk, na de most mivel úgyis össze kellett vonni a kelet berlini és a nyugat berlini múzeum anyagát, ezért aztán azt gondolták ki ezek az okos egyesíetett-berliniek, hogy akkor az egész kommunikációnak szentelik már.

Így hát ahogy belépsz két robot fogad. Az R2D2-ra emlékeztető udvariasan megkér, ha elé állsz, hogy menj az útjából. Mind ezt angolul, olaszul, franciául és németül. A porszívóra emlékeztető robot meg focizik, vagy legalábbis kergeti a labdát. No de az magyar szemmel már foci.

De van itt minden: telefon fejlődés, távíró fejlődés, rádió és tv történet, egészen az internet megjelenéséig. A múzeumban mindenhez hozzá lehet, sőt -az igazi élményért-, hozzá kell nyúlni. Ki kell húzni, be kell tolni, rá kell ülni, fel kell venni, szóval interaktiv, hisz épp ez a tárgya. Zseniális!

Mivel kommunikációs múzeum a szót nem is szaporítom tovább, jöjjön inkább az ott fotózott, forgatott, majd azon frissiben megvágott és alázenélt (mindezt telefonon) video. Új média jön szembe tehát:

I was positive I would nail it: getting to 96^th street at the East side of Central Park, standing by, waiting until Bori’s blue baseball cap appeared in the crowd of half-marathon runners, me cheering like crazy, taking a pic or two of her passing by, hurrying to the finish line. No biggies. I thought.

Biztos voltam benne, hogy simán megbirkózom a feladattal: eljutok a Central Park keleti oldalán a 96. utcáig, várok türelmesen, amíg Bori kék baseball sapkája fel nem bukkan a félmaratont futók tömegében, üvöltök, ahogy a torkomon kifér, lefotózom, és sietek, hogy a célvonalnál beérjem. Nem kunszt. Gondoltam. 

Then Bori didn’t flash by me. In retrospect it makes sense: “flash bys” cannot be planned. They happen naturally and out of the blue. I know of only one incident when a huge New York “flash by” had been master-planned and brilliantly executed:

2 November 2009 – Laszlo Jozsa New York Marathon runner spots Bori (the same Bori!) cheering for him at the 25^th kilometer, runs up to her and proposes.

Aztán Bori csak nem jött szembe. Utólag belegondolva, nem csoda. Igazi jöttszembét nem lehet tervezni. Természetesen történnek, váratlanul. Egyetlen mesterien megkomponált és kivitelezett new yorki jöttszembéről tudok csak:

2009. november 2-a: Józsa László New York Marathon futó a 25. kilométernél kiszúrja a neki drukkoló Borit (ugyanezt a Borit!) a tömegben, odafut hozzá és megkéri a kezét.

Eventually I found Bori Nanai. The timings for our meeting points were wrong because she ran far faster (2:13:32) than she thought she would. I’ve never been happier to be stood up on a date.

Végül megtaláltam Nánai Borit. Kiderült, hogy rossz időpontokat adott meg nekem az “összefutásokra” mert sokkal job időt futott (2:13:32), mint amit -- attól való félelmében, hogy őt majd az utolsókat összeszedő busz viszi el a finishing -- előző este számolt. Én sem örültem még így soha, hogy felültettek!   

New Yorkban jöttszembe: 21.097494 kilometers from mirjamdonath on Vimeo.

újabb csodakapuk barcelonából.

Az jófej forradalom lényege szerintem az volna, hogy az emberek nem elégszenek meg a felsőbb hatalmak által adott lehetőségekkel, hanem kezükbe veszik az irányítást és a saját igényeiknek, életelveiknek megfelelően valami markáns, pozitív változást idéznek elő a környezetükben. Úgy, hogy annak mindenki örüljön, és úgy, hogy a felsőbb hatalomnak ne legyen se érdeke, se eszköze arra, hogy ezt csírájában elfojtsa.

Ki ne örülne annak, ha a szokásos reggeli szürke hányás, anyagmintává aszott kosz helyett egy színes, kötött üléshuzatra kell ülni?

Igen, ilyet lehet csinálni.

És akkor most próbáljuk meg nem elképzelni, hogy nézne ki ugyanez a hetes buszon, hogy az ellenőr hogyan reagálna a "Kérem, ilyet itt nem szabad"-tól egészen a 100.000 Ft-os bírságig, és ha ez nem történik meg, hány percig élne az üléshuzat eredeti formájában.

Inkább próbáljuk meg elképzelni, hogy hogyan valósíthatnánk meg a jófej forradalmat a saját lehetőségeinkkel, a saját eszközeinkkel, a saját problémáinkra reagálva.

Hálistennek, itthon is sikerült már néhányszor, néhány embernek.

Boldog forradalmi keddet mindenkinek!

(kép: thedailywh.at, ishknits)