jöttszembe

Miután életében először meg tudta csinálni, sőt ki is tartotta pár percig a ardha shirshászanát, a lelkében elégedettséggel a fejében pedig némi zsibongással a vér tódulattól, ballagott a villamoshoz. Jóga után szeretett elmélyülten -vagy legalább ezt a látszatot keltve- sétálni még egy kicsit. Ilyenkor mindig volt valami furcsa mosoly az arcán. Bizarrnak tartotta, hogy ilyen állapotban a hugyos pesti utcákon sétál, és aztán négyeshatosra száll. De miután a megállóban meglátott egy öregedő, alkoholista, kevesek által ismert színészt, (ő is csak azért ismerte meg, mert gyerekszínészként játszott vele -mert természetesen gyerekszínész is volt. Rögtön azután, hogy abbahagyta a Jeszenszky balettot.), na de visszatérve: a színészt, aki az időpontból következőleg és a színház közelsége miatt is nyilvánvalóan előadásról érkezett, rájött hogy ez sokkal bizarrabb. Milyen lehet fél órával Tibalt, Horatio vagy csak a második kapuőr szerepéből levetkezve, festéket letörölve négyeshatosra szállni? Közben ez szólt: