Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek hiányoznak a fapados 47-49-es villamosok Budapest utcáiról. Középiskolás koromban, a holland cserediákjaim vidámparkos sikongatásokkal örömködtek a régi járműveken. Egészen addíg picit cikinek, balkáninak tartottam az erőkaros ablakemelőt, a lakkozott mahagóni hatású padokat és az utánozhatalan, kattogó-ropogó menetzajt. Legutoljára Simonyi Balázs Originál Láger című filmjének forgatásán utaztam rajtuk 2006-ban, mielőtt végleg eltűntek a forgalomból.
A fapados villamosok képben-hangban - Originál Láger, Simonyi Balázs
Aztán tavaly decemberben, a nászutamon eljutottam Melbourne-be és megdöbbenve láttam, hogy a gazdag ausztrál barátaink városimidzs építőnek használják a régi villmaosokat.
A Findler street egyik villamosa, Melbourne (fotó: Nánai Bori)
A muzeális villanyvonatok Melbourne jelképnek számítanak: bejegyzett turisztikai védjegyek, melyek szinte mindenhol felbukkannak. A publikációkban, utikönyvekben és szuvenírboltokban. Sydney régi, levetett villmamosait ingyen kapta meg Melbourne városa. Később visszavásárolták volna Sydney városvezetői, de a melbourne-iek ekkor persze már nem adták. Az új és a régi villamosok elegye elképesztően színessé, izgalmassá tette Vicoria állam fővárosát. 
És tessék. Két hete, a svédországi Göteborgban szembejött a Melbourne szindróma és komolyan összeszorult a szívem, majd elkezdtem gondolkozni az Állítsátok vissza a fapados villamosokat a Kiskörútra fészbukcsoport létrehozásán...
régi és új villamosok Göteborg belvárosában (fotó: Nánai Bori)
