Jöttszembe pláza-cicától kezdve, 50-es tarisznyás értelmiségin át, szakállas férfiig mindenféle a Művész moziban. Ugyanúgy, mint ahogy nyáron a Szigeten. Nem tudom, volt-e már olyan magyar koncert vagy film, ami pár óra alatt teltházas lett. Nem tudom, megkockáztatta-e már valaki, hogy egyetlen napig vetítse a búcsúfilmjét, de Kispálék még ezt is meghúzták, és bár a film nem a legsikerültebb, ezreknek volt fontos, hogy egyidőben és együtt lássák.

Én kimaradtam a nyári közös sírásból, ezért ott akartam lenni a Napozz Holddalon, és megérte, mert rengeteg emlék jöttszembe a film nézése közben.

Első találkozásomat a Kispál és a Borzzal Focinak köszönhetem, általános iskolai osztálytársamnak, aki a nővére kazettáját hozta be. Egy kalózfelvétel volt ez, amit Pécsett a koleszban a nővére haverjai rögzítettek. '92 lehetett, amikor 12 évesen először hallottam a húsrágóhídverőt. A második fontos Kispál szám a Tejjel kifli. Ebben van a számomra legkedvesebb sor: "lenyeltem egy kétforintost, hogy telefonáljak a magányomba". Először ezt a gimiben hallottam, Ács Dani barátom nyomatta az iskolarádióban, ami elég menő, meg alternatív dolog volt. Aztán jöttek sorra az Almássy téri koncertek, amelyekhez foghatót 10 évvel később 2009 tavaszán az A38-on tudtak produkálni Lovasiék. Kortörténeti jelentősége is van annak a koncertnek, mert épp aznap mondott le az aktuális miniszterelnök, és ezért lett egy ellenzéki tüntetős, rendszerváltós, egyetemi hangulata is a koncertnek.

Évek óta a koncerteken azt kiabáltam, hogy "Nagyon régit!" - mert úgy éreztem, hogy az első 4 lemez az igazi, azok voltak a zúzos, súlyosakat mondó lemezek. Aztán ezen a koncerten, ami igazán a régieket idézte, megszerettem az újabb számokat is, épp azért mert végre tudták csicsa nélkül, igazi rákenrollba nyomni a slágereket is.

Fura lesz nem hallani koncerten a kamasz emlékeket, bár lehet, nem kell sokat várni az első tribute zenekarig. És akkor a következő buszon rajta leszek én is...