Erről nem tudom eldönteni, hogy vicces-e...
...de szembejött, szóval egy nagyon rövid postot megér.
Erről nem tudom eldönteni, hogy vicces-e...
...de szembejött, szóval egy nagyon rövid postot megér.
Volt szerencsém idén nyáron két keréken elgurulni a nagy hírű Csepel Kerékpárgyár előtt, és persze, kemény dolgok "gurultak" le a gyártósorokról a hősidőkben, de ez a névválasztás mindent visz:
Vagy csak nekem új?
És ahogy néztem, eszembe jutott egy hasonlóan klasszikus, a kor szellemét méltón tükröző alkotás...
OOOOOOO Lady Ann...
- dedicated to Gy.Zs. ;-) -
"Azmilyen", hogy a Művész Úr ingének a színe tökéletesen harmonizál a váz festésével?!
Összeérnek a szálak!
"újra visszatér a tangó, újra lesz szerelmes szép szó, én megtalállak téged Lady Ann..."
Örök sláger ez!
;-)
A múlt heti rádióműsor annyira jól sikerült, hogy még a rádió tulajdonosa is üzent nekünk... Érdemes meghallgatni, Simonyi Balázs és Tóth Barna voltak a vendégeink, ezúttal leginkább improvizációs színész minőségükben, a Momentán Társulat tagjaiként. A műsor mellett és alkalmából Simonyi Blaze egy régebbi, jöttszembének szánt stuttgarti vendégposztját is (le)közöljük, amely kb. egy éve tűnt el Dankó P. István (árnyék)bloggertársunk levelesládájában.
És a megkerült poszt...
(1) Asemwald: egy domb tetőn, 10km-re Stuttgarttól (kvázi Budakalász) van egy Wohnungmachine nevű enklávé. 3 db, egymásra merőleges irdatlan paneltömb, de modernebb, az alja üveg, igényes anyagú, erkélyes lakások, körötte buja erdő és pázsit.
mindegyik 22 emeletes és 17 elemből vízszintesen.
tömbönként 396 lakás van benne, na ebből van 3 tömb.
brutál.
de ez egy hegyes-völgyes vidék, tele erdőkkel (ösvényfutás!) benn a város közepén, s vannak szántóföldek, ahol mindenfélét hobbiból termesztenek a környékbeliek pl. póréhagyma, káposzta, rondini, patisszon, napraforgó, rózsa, cukkini stb.
vannak sarkok, ahol állványokon van a frissen leszedett termés, és becsületkassza van: elveszed, s bedobsz valamennyit.
persze a földből is kihúzhatnád a hagymát, de ez viccesebb.
a szuburbán településeket összekötő utak mentén almások, szilvafák, körtefák vannak, bárki szedhet magának.
(2) fogaskerekűn így lehet a bringát szállítani (amúgy a busz kivételével minden járművön lehet, villamos, metró), csak ez a kreatív megoldás tetszett.
(3) nagy divat itt a kötéltánctanulás. fejleszti a koncentrációt és a balanszot. fiatalok a parkokban 4 cm-es, kb. 20 m hosszan kifeszített kötélen mennek fel-alá.
Egy házibulin, a magabiztos részeg állapotban fogadtuk meg valamikor 2006 legvégén DankóPityuval, hogy lefutjuk a maratont. Másnap szidtuk is magunkat, de túl sok volt a tanú és már a legelején feladni nagyon béna lett volna. Aztán lefutottuk Berlint, Koppenhágát, Jeruzsálemben egy félmaratont, New Yorkot, majd rengeteg másik versenyt és azóta nem hagy békén minket ez a futkározás. Elkezdtek körülöttünk futni a barátaink is. Kérdezgetnek, inspirálódnak, nekünk meg egyre többet kell a futásról beszélni. Elkezdünk másokat is felkészíteni maratonokra. Olyan ez, mint egy vírus vagy egy divatos diszkódrog.
Aztán vannak ezek az ünnepnapok Budapesten, ősszel, évről-évre, amikor egyre többen futnak 42 kilométert a város legszebb pontjain és hol mosolyognak, hol sírnak. Ha mi nem futunk, akkor kimegyünk szurkolni, közben kiráz a hideg és üvöltjük, hogy ezazgyerünk meg hogy nagyon egyben vagy, és hogy áléálé. Az idei budapesti maratonon Dankópityu órákig zenélt a 26. kilométeren a Gyula nevű zenekarával a közel húszezer futónak, mi meg RandomRoderikkel és Csabikával kimentünk a versenyre és megkérdeztük a szembejövőket, hogy mégis miért mosolyognak! Íme:
"Dead drop"-ot, azaz valamilyen titkos helyen elhelyzett csomagmegőrzőt, eredetileg a kémek használtak a digitália előtti korban. Az első internetes érabeli "dead drop"-okat egy német transzmediális művész, bizonyos Aram Bartholl helyezte el 2010-ben New Yorkban. Videós felhívása alapján "dead dropok" (falba ágyazott offline USB tárolók) egész mozgalma indult el, a világ legkülönbözőbb helyein hoztak létre ilyen pontokat, ahová mindenki szabadon tölthet fel bármilyen digitális alkotást vagy információt. A projekt némi extrával a MüSzi és egy támogató cég jóvoltából Budapestre is megérkezett.
Elgondolkodtató, hogy mi az a fontos dolog, amit ne lehetne az interneten közzé tenni, de végül is - és szerencsére! - vannak még olyan fantáziával megáldott figurák, alkotócsoportok, akik újfajta közlési formát látnak ebben a lehetőségben. Az Új Vizualitás Csoport tagajai kedvenc helyeikről készítettek lírikus hangvégtelű videóeszkeket, például ilyet:
A többi videót és más érdekes alkotásokat keressétek a falakban a lenti jel mellett – Pesten a Castro, a Fogasház, a Toldi, és a Kisüzem, Budán pedig a Szatyor környékén – vagy akár osszátok meg ti is alkotásaitokat ilyen módon. Ha bárki új "dead drop"-ot hoz létre, jelezheti a közösség budapesti Facebook csoportjában.
"A Jöttszembe blog köszöni a dízájnt Vincenzonak, a szájtbildungot pedig a fantasztikus Habanának! Jöjjetek szembe mindig!"