jöttszembe

 Hipokrita énem felülkerekedett a sértődött múlt heti bejegyzésemen. Mégis ott voltam a Kispál búcsúkoncerten. Bár kisiskolásra ittam magam és hazafelé bicóútra alkalmatlan állapotban csorogtam Nynfus_Co. safety biker segítségével, perszehogy nem bántam meg.  

Nem számoltam a bicósokat. Amúgyis inkább külföldi szigetlakók jöttek szembe nagyon sokan. Másnap fura szakítás utáni érzés. Youtubon keresgélés. Kérdezgetés, hogy mi volt az uccsó szám, mert arra már nem emlékszem. Majd a koncert DVD-n újra végigizgulom az egészet. Ha józan vagyok, biztos elsírom magam.

Kispál búcsú - Sziget, 2010 augusztus 9.

Ez volt életem második búcsúkoncertje. Az első a Fugees utolsó fellépése/koncertje.   Akkor nem tudtam, hogy let's go van a diszkóban és többet Európában biztos nem lépnek fel. Másnap youtubon keresgélés rossz minőségű mobiltelefonos videók után és az a fura szakítás utáni hiányérzet... 

Fugees búcsú - Pozsony, 2005 december 22.

Nem baj: van 1 Zion nevű teenager Amerikában, akinek Bob Marley a nagypapája és Lauryn Hill az anyukája. Majd az unokám elmegy a búcsúkoncertjére, Kispált hallgat odafelé és minden összeáll egyképpé.

Tegnap az időjárás még nem akadályozott meg a biciklivel közlekedésben, így azzal jöttem is, mentem is a munkába/ból.

Hazafele jöttszembe Doktor Krzysztof  W. a családjával, egy régi vectra, és egy lakókocsi kíséretében.

Bár talán pontosabb lenne az a megfogalmazás, hogy álltszembe, mivel a nyitott motorháztető felett görnyedtek a Hegyalja egyik tetején (a Sánc utcánál) a 8-as megállójában.

Kilyukadt a hűtő, elfolyt a víz…

Igazából nem is ez a lényeg, megoldottuk, bár csak ma reggel tudtak továbbmenni.

Szóval elindultak Krakkó mellől a Balatonhoz a családdal.

Be is írták annak huszonegyedikszázadi rendje és módja szerint a GPS-be, hogy Hungary, meg, hogy Balaton…

A GPS ki is adta az utat, el is indultak…

…meg is érkeztek…

…Miskolcon keresztül Balatonra, ide: http://www.balaton.hu/egyedi_arculat/balaton_telepules/balaton-terkep.html

Tavat nem nagyon láttak semerre, úgyhogy érdeklődtek a helyieknél, hogy merre találják…

Azok meg mondták, hogy, hát a tó az az ország másik felében van…

…

…

Szóval újra felkerekedtek, és elindultak Balatonról a Balatonhoz!

No comment.

Ahhoz túl jó fejek voltak, hogy negatívan írjak a fentiekről (tényleg, még egy otthonról hozott jóféle sört is ránktukmáltak), meg nevettek ők magukon eleget, miközben mesélték az útjukat, de azért tanulságos lehet a cseperedő ifjúságnak, hogy nem árt földrajzórán figyelni kicsit, hogy mi merre van itt a környező országokban…

Vagy legalább indulás előtt megnézni egy térképet…

Remélem közben odaértek Füredre a kempingbe!

Azért egy mosolyra jó a sztori, úgyis abban utazunk, vagy mi…

:-)

Amíg odaértem ez szólt:

…mert kell egy kis kraft az Erzsébet hídtól felfelé a Hegyalján

Meg a nagy kedvencem:

Még most is borsódzik a hátam, ha eszembe jut, mit műveltek erre a Szigeten…

Akkor meg főleg, ha arra gondolok, mit műveltünk rá mi!

:-)

 Reggel szembejött egy plakát. Kispál búcsúkoncert. Picit szomorkás a hangulatom. Nem (csak) azért mert farewell koncert. A Naphoz/Földkaland/Ágyasztal albumokat hallgattam ronggyá még kazettán, az újakat koncerteken ismergetttem meg + a Zsoltitól. Sőt koncertre sem járok már egy ideje. Nekem a búcsúkontert a hajón volt másfél éve. Szerintem ciki a Szigeten minuszeggyedik napon búcsúzgatni 6000-ért. Gáz. Béna.

Megtaláltam az első koncertem jegyét. Az Orzcy-kertben egy lepukkant tornateremben, csiszolatlan, nyers, sallangmentes, eredeti, nagyon vicces ááááá. Még mindíg kiráz a hideg. Ilyesmi volt. Kispinek a ronda balos gitárja fordítva húrozva:

 Elmúlt. Eldöntöttem, hogy kihagyom a szigetes búcsút. Nehéz döntés volt, majd megsíratom őket otthon és csinálok egy házibulit, amin csak az első 3 album szól, na jó a negyedik is (azon van a Jutka)...

meg elavult is, de muszáj ide beraknom. Még júniusban, a legeslegnagyobb munkahelyi depresszió közepén, gurulok be a dolgozóba a szokásos Naphegy tér-Tigris-Mészáros-Kosciuszkó útvonalon, épp gondolatban vettem sorra, hogy kiket és milyen módszerrel kéne meggyilkolni, amikor a Déli előtt, a villamossíneknél egyszercsak jött szembe

Végre bringával tudtam jönni reggel…

Sokan nem jöttek szembe, az Avar – Hegyalja – Erzsébet híd – Duna utca útvonalon járok be, az Avarban szinte semmi forgalom, a Hegyalján felfele nem sokan tekernek, a hídon még csak-csak, Pesten meg nem megyek már sokat. Leginkább a járdákat használom, mert a gyalogosforgalom szinte semmi, meghalni meg nem akarok, ahogy a Hegyalján repesztenek.

Szóval a mai termés 2 fő biciklista (egy középkorú hölgy, és egy fanatik beöltözött csávó, úgy nézett ki, mint aki versenyre megy), és 2 fő görkoris.

Eddig rendben volnánk, sem sokkal több, sem sokkal kevesebb mint máskor!

DE!

Az egyik görkoris a Hegyalján jöttszembe, FELFELÉ!!!

Nem is akartam először elhinni, mikor kábé félúton, a Naphegy utca magasságában megláttam…

El volt csigázva rendesen, nem tűnt úgy, mint aki élvezi a mozgást a friss levegőn, de arról meggyőzött az alatt a pár pillanat alatt, amíg elgurultam mellette, hogy azért vannak még elszánt emberek kicsiny hazánkban…

Sisak megint nem volt rajtam… mindig a Hegyalja aljára gondolom végig, hogy, ha lefele perecelnék egyet, nem biztos, hogy megúsznám nyolc napon belül gyógyulóval…

Na, mindegy, majd legközelebb! 

A fülemben nem szólt semmi, inkább a tájban, meg a Duna vizén meg-megcsillanó fényekben gyönyörködtem, de, ha szólt volna, reggelre való tekintettel ez lett volna:

 Vagy ez: