jöttszembe

Két éve még napi két, két és fél doboz cigit szívtam. Ötletszerűen sportoltam, vagy hát inkább nem sportoltam. Aztán jött az a fránya harmadik iksz. Szembenézéssel, plusz kilókkal, jövőkép építéssel. Cigi letesz. Testre odafigyel. És néha, néha fut.

A néha, néha egyre gyakoribb. Egy jól időzített 3 hetes szabadság miatt mindennapos. És ekkor jön a kérdés: nem állsz be a Média Maratonba? Frankfurt. Október. 42 kilométer.

Nem tudom mire mondok igent, de igent mondok. Heti három edzés. Csapat, edzőbák, izomlazító illat. Minden, ami nekem eddig kimaradt. Felvillanyoz, és motivál. Az egy sziget körből, egész hamar lesz másfél és aztán kettő. Aztán stagnálás. Nincskedvem, nincsértelme, minekezazegész??? Aztán egy két jó szó kvázibárkitól, vagy dankópityutól és visszatér a lelkesedés.

No meg készülni kell, az első fontosabb közös versenyre. Körbefutjuk a Balatont. Tízen. 212 km. Azta!

Már egy hét eltelt. Megcsináltuk. De még mindig ez hajt. Igazából kétszer 11 km. Nem olyan vészes. Meg nem is olyan nagy teljesítmény. Hol vagyok én a Simonyitól!

És közben meg dehogy nem. Két nap alatt 22 km, 40 fokban. Elismerő mosolyok azóta mindenfelől. Vagy azért mert tudják ennyi is nehéz, vagy azért mert sose próbálták, és csak értetlenül, csodálattal néznek. És azt kérdezik magukban: ez hülye? Minek fut 40 fokban? Mi értelme?

Emlékszem 1 éve még én is ilyeneket kérdeztem a több maratont is megjárt kvázibárkitól. Most meg már az van, hogy a miértet már tudom. A hogyant még sokszor nem. Mert hogy elképesztő szenvedés. De utána meg mérhetetlen adrenalin. Napokig tartó hülye vigyor. Elképesztő drog!

A múltkori urbánus pipacs után újabb városi partizánba futottam a múlt héten, nem várt helyen.

Az Erzsébet híd pesti hídfőjének kövei közül nőtt ki ez a kitartó növényke.

Hosszú és boldog életet kívánunk neki!

:-)

...a budaörsi baumax parkolójában.

És ami nem elhanyagolható, még őszinte is. ;-)

Évek, évtizedek óta megy a vaker, hogy így a dunai fejlesztések, meg úgy a Duna, plázs, gyaloghíd, népfürdő, nádsziget, lesz, lesz, lesz. Egyelőre nem sok látszik a ténylegesen megvalósult fejlesztésekből, és ennek okain itt most nem merengünk el, a lényeg, hogy a Duna legalább itt van. Érdemes lemenni néha a partjára, már ahol lehet, vagy csak lenézni valamelyik hídról, megnézni, mi úszik el, mi locsog, mi hallgat, mi fröcsköl az arcunkba. Jó hír az is, hogy július 1-től közlekedik a BKV megújult dunai járata. Hogy micsoda jóságokat rejt még a Duna, na, arra hívja fel a figyelmet a Város és a folyó egyesület, a VáLyó is. Több év óta kísérleteznek a Duna Tanösvénnyel, idén a Margit-híd és az Erzsébet-híd között elhelyezett bútoraik és installációik csalogatnak kellemes folyóparti chillre. A vályósok nem pályázgattak, nem álmodtak bazinagyot, csak kicsit, de azt legalább megcsinálták. A mindenképpen példamutató kezdeményezés letéteményeit KváziBárki kollégával szemléztük végig a múlt hétvégén. Alábbi videóban dunaörömünket rögzítettük.

Egy másik videó arról, hogy készültek a VáLyó parti bútorai:

Alább meghallgatható június 25-i rádióműsorunk, amelyben Tömör Mikivel (VáLyó) és Őrfi József építésszel beszélgettünk arról, miért fontos, és milyen lehetőségeket rejt Budapest és a Duna kapcsolata.