Mosolyogva indultam reggel, anyukám jövőre nappali tagozatos diák lesz. Ez járt a fejemben, a Gellértig nem is számoltam...
Ünnep van! Másfél/két év után elkészült a rakparti bicikliút. El se hiszem.
Aztán a Margit híd alatt utolért Feró kollégám. Beszélgetünk, így végleg kudarcba fulladt a számolás.
Mai csorba jöttszembe:
Össz: 54 - ebből lány 18 - sisakos 12 (ekkora melegben én is fedetlen fővel tekertem)
Nem igazán ünnepi dal, de ment a fülemben és a klip is jöttszembe LA utcáiról:
Ma két dolg is jöttszembe, az egyik egy jó hír, a másik egy rossz…
A jó hírt egy kedves szomszéd lány hozta, akivel reggel együtt jöttünk a 8-as buszon, és már háromszor átúszta a Balatont.
Megnyugtatott, hogy gigafelkészülés nélkül is megy, lassú tempóban, időnként meg-megállva, a sorfalat álló hajókról kapott szőlőcukorral fel-feltöltődve!
Szóval örültem!
Aztán a nagybátyám írt, hogy még van időm edzeni, mert a
„szervezőbizottság a vízirendészet szakembereivel egyetértésben csütörtökön délben döntött a halasztásról, tekintettel a meteorológiai intézet által jelzett várható viharos erejű szélre”.
Naköszönjükszépen…
De persze fő a biztonság, meg orkánban biztos nem is nagy élmény…
Megyünk egy héttel később!
Egyszer, a nem is oly távoli jövőben majd lehet lájkolni az utcán szembejövő embereket, állatokat, növényeket, tárgyakat, biciklizés közben is. Ez azonnal megjelenik a facebookon, így a barátaid is rögtön tudják, hogy mit lájkolsz abban a pillanatban, és ők is lájkolhatják, hozzászólhatnak vagy elmehetnek megnézni IRL.
Addig is, amíg ez nem lehetséges, arra szeretném kérni a T. Szerkesztőbizottságot, hogy lehessen lájkolni a bejegyzéseket itt a Jöttszembe blogon!
Maradok tisztelettel,
"A Jöttszembe blog köszöni a dízájnt Vincenzonak, a szájtbildungot pedig a fantasztikus Habanának! Jöjjetek szembe mindig!"
