jöttszembe

Járjuk a várost: biciklivel,
békávézva, gyalog, futva, négykézláb, kihogyan. Közben kinyitjuk a szemünket, számolunk, mosolygunk, visszamosolygunk, fotózunk, videózunk, írunk, élünk, gondolkodunk. Minden villanás egy történet. Szórakoztatjuk magunkat, turistáskodunk Bárhol.
Ötlet: http://jottszembe.freeblog.hu
Jöttszembe @RadioQ 99.5, hétfőn négytől

Goldenblog 2012

Friss topikok

Linkblog

port-au-prince: szemétdomb vagy paradicsom?

2012.09.15. 14:51 randomroderik


Valószínűleg egyik sem, azért nehezen akaródzik elképzelni, mi jöhet szembe a harmadik világ egyik legszegényebb országának, Haitinak a fővárosában, Port-au-Prince-ben. Nemere Dóra, vendégposztunk szerzője két éve ment ki önkénteskedni egy helyi árvaházba. Valami hasznosat szeretett volna csinálni, a 27 éves lány élete egyúttal új értelmet is nyert, ma ő a Hope Home egyik igazgatója, 26 többszörösen sérült gyermek gondját viseli. Rövid budapesti tartózkodása során jótékonysági estet szervez árvaháza javára és műsorunkba is ellátogatott. Egy rövid Port-au-Prince-i jöttszembe az ő szemével:

Mi jön szembe Port-au-Prince-ben? Ott mindig szembe jön valami vagy valaki… Egy vízszállító autó, amiből mindig ömlik a víz, (sosem értem miért éri ez meg nekik, mennyi jut el a víztárolókba), egy ledőlt villanyoszlop, amiből tudom, hogy megint napokig áram nélkül leszünk, egy disznó, egy csirke és egy kecske, akik hazafelé tartanak egy kalandos nap után. Szembejönnek nap, mint nap ugyanazok az emberek, jó esetben házassági ajánlattal, a mangó árus, akinél ha öt mangót veszel, háromszor annyit fizetsz, mint ha kettőt vennél. Szembejönnek a motorosok, akik akárhol mész az úton, mindig épp, hogy el nem ütnek. Ez ott az udvarlás. Sok mindenki szembejön úgy, hogy összekoccanunk, hiszen én a kátyúkat figyelem. De ebből nem születik semmiféle konfliktus, barátságosan megfognak, és arrébb tesznek. Szembejönnek luxusautók a bourgeois arisztokratákkal, akik ott vannak ugyan, de egy teljesen más világban élnek. Számukra az utca nem létezik, sosem szállnának ki, ők a golyóálló üveg mellől figyelnek.

nemeredora IMG_0111_2.JPG
árusok egy Port-au-Prince-i utcán (fotó: Nemere Dóra)

Port-au-Princet az expatrióták nagy szemétdombnak nevezik. És tényleg az. De akkor miért szeretem? Mert számomra gyönyörű. A szemetet egy idő után nem látod. Megszokja a szemed. De az óceán és hegyek látványát nem. Mikor hazafelé megyek a Delmas-n, a legforgalmasabb úton, ami tele van minden elképzelhető áruval, és persze mocsokkal, meglátom az Óceánt. Meg kell állnom egy pillanatra és csodálnom a látványt. Mert szép. Hiába van elviselhetetlen hőség, por, hiába ismeretlen folyadéktól mocskos a lábam, és hiába van szemét körülöttem mindenhol, szeretem ezt a látványt, szeretem ezt a várost. Nem sokáig csodálom a képet, mert valaki biztosan belém botlik. Már megint.

nemeredora.JPG
Port-au-Prince látképe (fotó: Nemere Dóra)
 
Szeretem a várost, még akkor is, ha sokszor dühös vagyok rá, mert nem ugorhatok le egy sörre, nem ülhetek le egy parkban, nem sétálgathatok bambán, mert olyan nehéz eljutni mindenhova, és mert itt fárasztó megtenni minden métert. De szeretem, mert valami mindig történik. Például a taptapban. Kezembe adnak egy csirkét, vagy éppen egy újszülöttet. Megszólítanak, és jól elbeszélgetünk. Megkínálnak ennivalóval, vagy meghívnak egy taptap útra. Udvarolnak.

PortAuPrinceTapTap.jpeg
taptap, a helyi tömegközlekedési eszköz (fotó: www.frenchcreoles.com)

De mégis, a legjobb az egészben az, amikor hazaérek. Belépek az árvaházba és harminc kis lurkó üvölti a nevemet extázisban, pedig aznap reggel láttak utoljára. Aztán belépek a Hope Homeba, ahol nem mondják a nevemet a gyerekek, mert nem tudják kimondani. De valami „gojja” félét nyekegnek, és tudom, hogy mindennél jobban örülnek nekem.


PAP junius '12 023.jpg
a Hope Home lakói (fotó: Nemere Dóra)

A szeptember 10-i rádióműsor Dórával:

7 komment

Címkék: önkéntesség árvaház haiti nemere dóra port-au-prince hope home

A bejegyzés trackback címe:

https://jottszembe.blog.hu/api/trackback/id/tr714778772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vackor1 2012.09.17. 16:17:56

27 évesen vállalta az önkéntességet Haitin?
Ott maradt, kitartott és elérte, hogy igazgató lett?? Szívvel, lélekkel csinálja ezt a valószínűleg iszonyatosan nehéz, ugyanakkor roppant hálás és "szép" munkát?
Szerintem - részemről maximálisan - minden tiszteletet megérdemel !

HgGina 2012.09.17. 16:59:18

@vackor1: sosem értettem meg, miért jobb egy világ végi országban elvégezni egy olyan munkát, amire itthon is bőven lenne igény.
Annyira gazdagok vagyunk, hogy a saját bajunkat nincs aki megoldja?
Rendben, menjen mindenki olyan vidékre, ahol ugyanúgy bagót se kap a munkájáért, és ugyanazt csinálja, mint itthon tehetné! Vagy menjen úgy, hogy az oka a pénz! Akkor viszont ne azt kelljen hallgatni, olvasni, hogy milyen szegény, nyomorgó helyen segít!
Minden tiszteletem azoké, akik mennek segíteni. De előbb itthon kéne!

Ronald 2012.09.17. 17:02:54

Ide jut minden olyan ország - ahol egy (egyetlen-egy!), az őrületig hatalomittas ember kezébe kerül a teljhatalom.

Persze, itt "Papa Doc" Duvallier diktátorra gondoltam - természetesen.
.

Mikka-Makka 2012.09.17. 17:36:28

@HgGina:szerinted ha valaki el akar menni annak csak a pénz lehet az oka? ne legyünk már ilyen kispolgárok

pocaklakó minimanó 2012.09.17. 17:50:38

@HgGina:

"Minden tiszteletem azoké, akik mennek segíteni. De előbb itthon kéne!"

Én sem értem ezt a "másutt igen, itthon nem" hozzáállást.

Szép dolog a segítőkészség, de ilyenkor mindig eszembe jut a mantra: Think globally, act locally.

vackor1 2012.09.17. 19:00:29

@HgGina:
Igen, abban is van igazság, amit mondasz, azonban ha már itthon valami okból nem - feltételezem van oka, és még azt is el tudom fogadni ebben az esetben, hogy egzotikus helyre szeretett volna eljutni ( már ha így van, ami egyáltalán nem biztos , ezer más oka is lehet, de számomra mellékes is ) - , akkor legalább máshol segít önként a rászorulókon és én ezt elismerem.

"A Jöttszembe blog köszöni a dízájnt Vincenzonak, a szájtbildungot pedig a fantasztikus Habanának! Jöjjetek szembe mindig!"