Vasárnap kilátogattunk a 82. Ünnepi Könyvhétre, wow. Rengeteg könyv, író, költő jött szembe, ipari szinten ment a termelés. Merítésünkbe kettő, pontosabban három magyar író-költő fért bele. Nem is tudom, ki más jöhetett volna szembe elsőként, mint egykori tanárom az egyetemről. Lackfi János egyébként tipikus páldája az önmagát jól marketingelő írónak. Tutti, hogy nem a fióknak ír, bár ki tudja, lehet, hogy oda is jut; a lényeg, hogy dől belőle a szép magyar szó. Többnyire versek, amiket Lovasi András, vagy a Sajtkukac zenekar is örömmel zenésítenek meg. Mióta beüzemelte Facebook-oldalát, szinte naponta hallok róla. Kicsik és nagyok egyaránt olvassák a verseit. A köldökszöszöset most hirtelen én sem találom. Ezt üzeni:
Videó: RR
A másik író, vagyis írók, az a Darvasi volt, aki jobbrosszabb napjain Szív Ernő (Valaki csináljon már szerencsétlennek egy Wikipedia-oldalt! - A Szerk.) is egyben, de ezen a napsütéses-zivataros délelőttön mégis inkább Darvasi lehetett. Nem nagyon bírom Darvasit különben, meg kell jegyezzem, az írásait viszont mindenkinek ajánlom. Az a helyzet, hogy én Szív Ernőt komálom leginkább, a neurotikus hírlapírót, aki a Délmagyartól indult, akinek az olvasók néha cukorrózsát, néha fekáliát küldenek. Jóhír, hogy Darvasi Virágzabálókjának világraszóló sikerei mellett Szívnek is összegyűlt egy kötetre való anyaga. Allig várjuk. A következő gondolatkísérletünket a Litera irodalmi portál szerzőjének ajánlom:
Videó: RR
