Kicsalt a verőfényes délelőtt a négy fal közül. Titire bíztam a lakást, és a Keleti Folyó felé vettem az irányt. "Így nem nehéz mesét írni," gondoltam közben, "itt a szivárványon túl, ahol folyók és boszorkányok osztozkodnak égtájak nevein, a négylábúak pedig Titik, meg Totók.
Ballagva a napos októberben Ady sorai csakhamar kisöpörték a mesebeli pereputtyot a gondolataim közül. Mert ha Szent Mihály útja helyett a Kilencedik utcán, és a Szajna helyett az East River felé is, de az első aki szembejött, well, "suhant nesztelen," az Ősz volt.
Azután Manhattan.
Másoknak is (szem)bejött.
Valami mágia vonzhatja a magányos New Yorki nőket a tornyok felé. Vagy a Keleti Folyó...
New York egyébként ősszel a legkevésbé rút. A következő williamsburgi park felé vettem tehát az utam, és ami szembejött Balázs barátomat jutatta eszembe. A legörömtelibb találkozás az, amikor az újdonság magában hordozza az emlékeink. Filatorigát pedig rocks.
A parkba érve, mint annyiszor ebben a Városban, szembejött egy EZMEGMIT CSINÁL.
"Új divatsport, vagy spéci hobbi?"
Az édesanya hangsúlya éreztette, hogy a magától értetődőtt sikerült megkérdezem.
"Miért lenne? Minden cirkuszban használják."
Senkisem fogalmazta meg New Yorkot találóbban.
