Évek, évtizedek óta megy a vaker, hogy így a dunai fejlesztések, meg úgy a Duna, plázs, gyaloghíd, népfürdő, nádsziget, lesz, lesz, lesz. Egyelőre nem sok látszik a ténylegesen megvalósult fejlesztésekből, és ennek okain itt most nem merengünk el, a lényeg, hogy a Duna legalább itt van. Érdemes lemenni néha a partjára, már ahol lehet, vagy csak lenézni valamelyik hídról, megnézni, mi úszik el, mi locsog, mi hallgat, mi fröcsköl az arcunkba. Jó hír az is, hogy július 1-től közlekedik a BKV megújult dunai járata. Hogy micsoda jóságokat rejt még a Duna, na, arra hívja fel a figyelmet a Város és a folyó egyesület, a VáLyó is. Több év óta kísérleteznek a Duna Tanösvénnyel, idén a Margit-híd és az Erzsébet-híd között elhelyezett bútoraik és installációik csalogatnak kellemes folyóparti chillre. A vályósok nem pályázgattak, nem álmodtak bazinagyot, csak kicsit, de azt legalább megcsinálták. A mindenképpen példamutató kezdeményezés letéteményeit KváziBárki kollégával szemléztük végig a múlt hétvégén. Alábbi videóban dunaörömünket rögzítettük.
Egy másik videó arról, hogy készültek a VáLyó parti bútorai:
Alább meghallgatható június 25-i rádióműsorunk, amelyben Tömör Mikivel (VáLyó) és Őrfi József építésszel beszélgettünk arról, miért fontos, és milyen lehetőségeket rejt Budapest és a Duna kapcsolata.
