Ez most nem sztori lesz, csak egy érzés.
Munkanapokon reggel nem szokott túl jó kedvem lenni, nem nagyon bírom a felkelést…
De ma, a hideg utcára kiérve néhány napsugár jöttszembe, ami ugyan nem nagy szó, volt már rá példa korábban is, csak ma valahogy különösen jól esett.
A fotó persze nem túl jó, mert a telefonommal csináltam, de remélem, mindenkinek megvan, hogy mit akar ábrázolni.
Persze aztán már vakított, a Dunán, az Erzsébet hídon átmenve meg úgy csillogott vissza a vízről, hogy a „napra lehetett nézni, de” oda nem…
De azért jó volt nagyon!
A mottónk szerint „minden villanás egy történet”…
Itt nagy történet nem volt, inkább csak villanás, de azért tényleg jó, hogy néha ilyenkor is jön szembe reggelente egy-két napsugár.
Remélem, más is tud örülni nekik!
